A nyugati magyarság történelmi jelentőségű rendezvénysorozata az 1956-os évfordulóra

Száműzött magyarok számvetése

Bánkuty Géza nyilatkozott  kezdeményezéséről a Panoráma magazinnak

Történelmi jelentőségű kezdeményezést indított útjára ez év elején Bánkuty Géza, az Amerikai Egyesült Államokban élő ismert és elismert közéleti személyiség. „Az emigráció hazatér” címmel, a nyugati magyarság összefogásával mintegy két héten át tartó rendezvénysorozatot szerveznek Magyarországon az 1956-os forradalom és szabadságharc fél évszázados jubileumának méltó megünneplésére. Az egykoron hazájukból száműzött ‘56-os magyarok erre az alkalomra a világ minden részéből hazatérnek, hogy  együtt ünnepeljenek és elmondják, mi történt velük az emigrációban, hogyan őrizték ‘56 szellemiségét? A hajdani nyolcszoros magyar motorkerékpáros bajnokot, az ‘56-os események  résztvevőjét, a nyugati emigráció egyik vezéralakját floridai otthonában kérdezte kezdeményezéséről a Panoráma magazin.

– Két dolog is motiválta elhatározásomat – kezdte mondandóját Bánkuty Géza –, egyrészt a nyugati magyarság és  Magyarország közötti jobb együttműködés,  másrészt pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentőségének elismertetése. Kezdem az elsővel: eltelt fél évszázad 1956 óta, eltelt másfél évtized a rendszerváltás óta, évtizedeket töltöttünk száműzöttként távol a szülőföldünktől, s azt látjuk, most már kellő történelmi rálátással, bármilyen nehéz is kimondani:  nem kapunk méltó törődést az óhazától. A nyugati emigrációban élő közel hárommillió magyar teljesítménye nem része az egységes nemzeti produktumnak. Alig-alig vesznek tudomást rólunk. És nem csak a négy évente váltakozó kormányzatok odafigyelésére gondolok, hanem a mindennapi élet történéseire is.

– Azt gondolom, az Ön által elmondottakat erősíti a  2004-es december 5-i népszavazás , amely fehéren-feketén számszerűsítette is ezt.

– Az egyszerű állampolgárok erről nem igazán tehetnek, hiszen hosszú évtizedeken át félrevezették, manipulálták  őket. Nagyon szomorúan mondom, hogy akaratunk ellenére sok-sok otthonmaradt társunk, barátunk, rokonunk szakadt el tőlünk a kommunizmus lélekölő időszakában… Nem tudhattak honfitársaink azokról az erőfeszítésekről sem, amelyeket magyarságunk megtartása érdekében az idegen országokban tettünk. Nem tudhattak azokról a támogatásokról, segítségekről, amelyet az óhaza irányába rendszeresen, évtizedek óta teszünk. És nagyon keveset tudnak azokról az érzésekről, amelyek a szeretett szülőföldhöz kötnek bennünket. Sorolhatnám még hosszasan. De nem az elégedetlenség kinyilatkoztatása a szándékunk, sokkal inkább az, hogy a közelgő ‘56-os évforduló kapcsán ráirányítsuk a figyelmet azokra is, akik ‘56 szellemiségét, értékeit távol a hazától hűen megőrizték, s most szeretnének minderről mindenkihez szólni, találkozni az otthoniakkal, a távoli barátaikkal. Ezért szerveztük a rendezvényeket, amelyekre sok szeretettel várjuk a távollévőket és az otthoniakat egyaránt.

– Ezért lesz hát a nagyszabású eseménysorozat, amelyhez hasonlót még nem igen szervezett-szervezhetett a nyugati magyarság az óhazában…Nem tart-e attól, hogy ezeket a rendezvényeket áthatja majd a szülőhazával szembeni   kritika?

– Szó sincs erről! A közös értékeket keressük, azt, ami a magyart a magyarral összeköti, még ha földrajzi értelemben tíz- vagy húszezer kilométer választja is el őket. Azt szeretnénk elmondani, s erre mód lesz az ünnepi konferencián, az élő történelemórákon az iskolában, s a megemlékezéseinken, hogy az ‘56-os nemzedék milyen pályát futott be az emigrációban. Mit tettünk a közéletben, a tudományban, az irodalomban, a művészetben, az egyházakban, a médiában, a sportban? Egyrészt tehát szeretnénk megismertetni  az embereket az ‘56-os nemzedéknek az emigrációban végzett munkájával. Másrészt pedig szeretnénk továbbfejleszteni a külhoni magyarság és az óhaza közötti kapcsolatokat, segíteni Magyarország jó hírnevének erősítését a világban, hiszen, mint tudjuk a magyarok a világ minden országában megtalálhatóak. Ez egy hatalmas kapcsolati tőke az országnak, és sokkal jobban kell ezt kamatoztatni, nem csak az egyén, hanem a haza javára is! Már a kezdeti visz-

szhangokból tudom, hogy szerte a világban a magyarok megértették nemes szándékunkat, s örömmel csatlakoznak a kezdeményezéshez.

– Mint említette,  nincs az őt megillető történelmi helyen az  1956-os forradalom és szabadságharc. Nyilván nehéz ezt számon kérni a mai nemzedéken, amikor alig másfél évtizeddel ezelőtt még ellenforradalomról szóltak a tanítások…

– A mi, ‘56-os nemzedékünk történelmi felelőssége is elmondani, valójában mi és hogyan történt ‘56 októberében és azt követően. Úgy gondolom, hogy mi, akiknek menekülniük kellett a kötél, vagy a biztos börtön elöl, mi vagyunk azok, akik ‘56 szellemi örökségét a legtisztábban megőriztük. Ez adódott száműzött sorsunkból, emberi hozzáállásunkból, világi értékrendünkből, magyarságtudatunkból.  Az ötvenéves évforduló ünnepségsorozatát  Magyarország és a világ közvéleménye is kiemelt figyelemmel fogja kísérni. És, sajnos, mi már nem éljük meg a százéves évfordulót…Tehát, ez az utolsó alkalom, hogy az emigráció ‘56-os nemzedéke összefogásával bizonyítsa, hogy méltó módon  megőrizte ‘56 szellemi örökségét, s rengeteget tett emigrációs élete során a hazáért, a szabadságért, Magyarország jó hírnevéért! Azt is tudnia kell mindenkinek, hogy az ‘56-os forradalmunk a világtörténelemre is jelentős hatással volt, s hogy sok ezer fiatal fiú és lány véráldozata nélkül, meglehet ma a nyugat nem élvezhetné gondtalan szabadságát és talán a szovjet atomháború rémétől rettegne…És ezt el kell mondanunk odahaza,  a világ színe előtt, a médiának, a jövő nemzedékének, unokáinknak. Erről szól ez a nagyszabású rendezvénysorozat, amelyet sok-sok bajtársammal, harcostársammal, barátommal szeretnék megvalósítani.

– Összefogást említett, mégis gyakran hallani az ‘56-osok közötti széthúzásról is… Nem árnyékolja be ez az ‘56-os évforduló előkészületeit? Nem rombolhatja az ‘56-os hősökről kialakított képet a társadalomban?

– Bármelyik szegletén jártam a világnak, vagy éppen ha idehaza, Magyarországon vagyok, mindig találkozom  gáncsoskodó, irigy emberekkel…Sajnos, ilyen a világ, s benne az emberek. De, szerencsére a nagy jelentőségű dolgokban nem ez a jellemző a magyarokra, hanem az emberi tartás, egymás segítése, a szorgalom, a tehetség, az érvényesülési akarat, ez a mérvadó. Csak ez képes nagy teljesítményekre! Ezek fontosabbak néhány irigykedő vagy már sajnos az időskor emlékezetkihagyásában szenvedő személy megnyilvánulásától, még ha bármilyen hangosnak is tűnnek olykor… A lényeg, hogy 1956 igaz szellemisége  példa a bátorságra, a szabadságvágyra, a lázadásra, az összefogásra, a szolidaritásra, s ez sokkal nemesebb ügy annál, minthogy bárkinek is engedjük megcsúfolni!

– Végezetül, kiknek a közreműködése által valósul meg ez a rendezvénysorozat? Kik szervezik, s  dolgoznak benne? Kik finanszírozzák? Hogyan lehet részt venni benne?

– Sorjában válaszolva: a nyugati emigráció magyar szervezetei, akik mindig szívügyüknek tekintették ‘56 ügyét, ők alkotják a szervező bizottságot. Számos, neves személy vállalta a védnökséget, neveket most még azért nem említek, mert napról napra alakul, s a magyarországi országgyűlési választások lezajlásáig, érthető okokból, nem is hozzuk nyilvánosságra a névsort, nem akarunk a kampány részévé válni, egyik oldalon sem. Szeretném kihangsúlyozni: ‘56 szellemisége pártok feletti, s össznemzeti ügy, tehát ennek megfelelően mindenkire számítunk, akinek fontos, hogy méltó helyére kerüljön a magyar és a világtörténelemben. A megvalósításban nagyon sok segítséget kapunk magyarországi barátainktól, ismerőseinktől, szimpatizánsainktól, ki-ki a saját területén szervez, intéz, toboroz. Nagyon örülök neki, hogy valóban közös ügy lett ‘56 emlékezete… Ami a finanszírozást illeti, az emigrációban bevett szokás, hogy még egy ebédet is közösen fizetünk, s templomokat, közösségi házakat, emlékműveket, szobrokat építettünk közös adakozásból, összefogásunk jelképeként. Így lesz ez az ‘56-os emlékünnepséggel is: együtt, közösen fedezzük költségeinket. Mivel az ötlet kezdeményezője én vagyok, azt gondolom ebben is elől kell járnom a példával: magánvagyonomból egy tekintélyes összeggel kívánok hozzájárulni az emlékünnepség kiadásaihoz. Bízom benne, hogy példám követőkre talál, és sokan gondolják úgy, hogy most adniuk kell a hazának. Az utolsó kérdésre válaszolva pedig azt mondhatom, hogy mindenkit szeretettel várunk, aki szimpatizál az ‘56-os eszmeiséggel, magyarnak tartja magát, szereti a magyar kultúrát, s egyáltalán jól akarja érezni magát köreinkben. Sok szeretettel várjuk őket! – fejezte be nyilatkozatát Bánkuty Géza. 

T. L.