Balogh Gyula, az Amerikai Magyar Református Szövetség igazgatója reformokat indított a biztosítótársaságnál

Magyar biztosítás – amerikai biztonság  avagy új lehetőségek előtt a nyugati magyarság

Az Amerikai Magyar Református Szövetség az egyik legrégebbi hagyományos testvérsegítő szervezet, illetve biztosítótársaság. Az 1896-ban alapított szervezetet 2005 júliusa óta Balogh Gyula irányítja, aki Washingtonban, a Massachusetts Avenue-n található székházban adott interjút a Panoráma magazinnak. A Hungarian Reformed Federation of America igazgatósági elnöke korábban az informatikus mérnöki szakmában, majd a közgazdasági, pénzügyi, vállalatirányítási területeken ért el kimagasló sikereket. A tapasztalt pénzügyi szakember elmondta, hogy a nagy múltú cég megújítását, dinamikus fejlesztését a sikeres amerikai nagyvállalatokra jellemző, modern irányítási módszerek bevezetésével, fiatal szakemberek bevonásával és korszerű, magas színvonalú szolgáltatások nyújtásával kívánja elérni.

Az igazgató – mint hangsúlyozta – minden eddiginél jobban akarja tudatosítani az emberekben, hogy a HRFA nemcsak a magyarok és nemcsak a református felekezet biztosítója. Mindenkit azonos tisztelettel várnak. Az új vezető az ügyfélkör gyors és radikális bővítését tervezi, ám ebben mégiscsak főleg az Egyesült Államokban élő másfélmillió magyarra számítanak, hiszen honfitársainknak csupán töredéke tartozik az Amerikában működő két magyar tulajdonú társasághoz, a HRFA-hoz, illetve a Balogh Gyula által nem konkurenciának, hanem társnak tekintett William Penn Associationhoz.

Az Amerikai Magyar Református Szövetséghez tartozó biztosítótársaság sikere - mint az igazgató rámutatott – azért is rendkívül fontos az újvilágbeli honfitársak számára, mert a vállalati profitot jelentős részt magyar ügyekre, segélyezésre, ösztöndíjakra, a hitélet és a kultúra támogatására fordítják.

De ki valójában Balogh Gyula? A társaság új igazgatója gyermekkorában került Amerikába, és családi hagyományként folytatta a pénzügyi pályát. Budapesten született. Édesapja, Balogh Elemér neves bankár, és az elmúlt évtizedek alatt sokat segített a magyarságnak mind az üzleti életben, mind a katolikus egyház támogatásával; jelenleg 92 évesen Bécsben él. A család sajnos már nem teljes, mert Gyula édesanyja és nővére, Dóra évekkel ezelőtt elhunytak.

– A gyerekkorom jelentős részét Németországban töltöttem, mert a szüleimmel a II. világháború végén elmenekültünk Magyarországról – említi Balogh Gyula. – Otthon módos bankárcsaládnak számítottunk, de mire  a Németföldre értünk, már semmink sem maradt. Szerencsére apám jól beszélt angolul, így az amerikai hadseregnek dolgozhatott, és el tudta tartani a családot. Hat évig éltünk Németországban, s jól megtanultam ezt a nyelvet, de otthon természetesen magyarul beszéltünk.

A Balogh család – sok más magyar „di-

pishez” hasonlóan – 1952-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol egy connecticuti família fogadta őket. A családfő New Yorkban, a Manhattan, majd a Chase Manhattan Banknál kapott állást. Long Islandre költöztek, ahol 1965-ig laktak.

– Apám ekkor visszament Bécsbe, ahol megalapította a Chase Manhattan Bank kirendeltségét, és letelepedett a császárvárosban. Erős hazafias érzései miatt fontos volt számára, hogy minél közelebb legyen Magyarországhoz. A nyolcvanas évek derekán már senki nem akart kölcsönt adni Magyarországnak, de ő elintézett egy több millió dolláros hitelt a magyar államnak. Később fiatal menedzserek számára teremtett lehetőséget arra, hogy részt vegyenek a Webster University MBA-programján. Mintegy félszáz olyan fiatal szakember részére teremtett tanulási lehetőséget, akik ma már különböző hazai cégeket igazgatnak. Azóta is minden évben partit rendeznek édesapám tiszteletére, aki mindmáig a bankszakma neves, elismert egyénisége.

Balogh Gyula viszont nem követte apját a császárvárosba, hanem Amerikában maradt. A piaristáknál tanult, ahol magyar és spanyol papok angol nyelven oktatták. Ezek után az Indiana állambeli magyar központ, South Bend híres katolikus Notre-Dame Egyetemén, műszaki területen, sok európai bevándorolt – lengyel, ír – család gyermekével együtt folytatta a tanulmányait.

– Az egész további életemre nagy hatást gyakorolt az egyetem – említi. – Az ott kapott tudás, az egyetemen szerzett ismeretségek ma is sokat jelentenek számomra. Az akkoriban még éppen csak kibontakozóban lévő informatika területén szereztem az ismereteimet, és a diplomázás után, 1966-ban így kerültem az IBM céghez.  Akkoriban egy-egy számítógép egy teljes szobát is betöltött, és nem gondoltam volna, hogy ilyen szédületes fejlődésen megy át ez a szakterület. Természetesen tisztában voltam a magyaroknak a számítástechnikára gyakorolt hatásával, így azzal is, hogy Neumann János a modern számítógépek atyja és hogy Andy Grove is rengeteget tett az ágazat fellendüléséért. Nem véletlen, hogy Bill Gates, a Microsoft vezére is méltatta a magyarok tudását és intelligenciáját. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért megy Magyarországra, akkor azt felelte, hogy azért, mert ott nagyon sok okos, kreatív, hozzáértő emberrel találkozhat. Köztudomású, hogy manapság is rengeteg fiatal kutató, mérnök jön ki Amerikába.

Balogh Gyula később az IBM-et maga mögött hagyva a Washington állambeli Seattle város világhírű Boeing repülőgépgyárában folytatta pályafutását, ahol projektmenedzserként az volt a feladata, hogy a modern számítógépes technikát meghonosítsa a repülésben.

Ennek sikeres megvalósítása után a fiatal szakember a hetvenes években visszatért a keleti partra, ahol beiratkozott a New York-i Egyetem esti tagozatára, míg napközben a Yale Egyetem egyik tudományos laboratóriumában, munkatársaival vakok számára fejlesztettek ki olyan számítógépes olvasógépet, amely a szöveget élő szóban ismertette a felhasználóval.

– Néhány év múlva, a hetvenes évek végén úgy döntöttem, hogy szélesebbre tárom az életemet, és a számítástechnika mellett a vállalatirányításban is kipróbálom a képességeimet – folytatta Balogh Gyula. – Ezért beiratkoztam a Columbia Egyetemre, ahol elvégeztem az MBA-programot. Ekkor a City Banknál helyezkedtem el, majd mégis visszatértem a szoftverüzletágba, s az IBM személyi számítógépeivel foglalkoztam. Később a pénzügyi szolgáltatások területén vállalatvezetőként és tanácsadóként dolgoztam olyan vezető cégeknél, mint az Equitable Life, Citycorp, Chase, American Express, PNC és MasterCard. Időközben saját céget is alapítottam, amellyel a tanácsadói munkámat és a szoftverüzleteimet bonyolítottam.

Balogh Gyula korábban a magyar közéletből is kivette a részét, hiszen a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) keretében Hámos Lászlóval is együtt dolgozott, főleg a kisebbségben élő magyarok ügyeinek előmozdítása érdekében, de nyilvánvaló, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén szerzett három évtizedes tapasztalata révén választották meg 2005 nyarán az Amerikai Magyar Református Szövetség igazgatósági elnökévé. Az a feladata, hogy a patinás biztosító társaság üzleti tevékenységét fellendítse.

– Szinte az összes amerikai magyar szervezet ugyanazzal a problémával küszködik, hogy nagyon kevés fiatal vesz részt a munkájában. Kis túlzással, ma már csak a cserkészeknél találkozunk fiatal arcokkal. Ilyen körülmények között nagy problémát jelent, miként tartsuk meg az amerikai magyarságot. Munkám során igyekszem fiatal, friss erőket bevonni a tevékenységünkbe. Egy amerikai menedzsert is felvettem a marketingterületre, aki egész más fejjel gondolkodik, mint ahogyan azt régebben tettük. Egy szó, mint száz, én a szakmát hoztam be a református szövetséghez, a biztosítótársaság üzleti tevékenységét próbálom fellendíteni, és nem veszek részt a magyarok egymás közötti vitáiban. „Nem veszekszem”, mondtam nekik már az első napomon, hanem inkább próbálom őket összehozni, ám ez talán még nehezebb feladat, mint az üzletvitel…

Az igazgató elmondta, hogy a nagy múltú társaság megújítását, dinamikus fejlesztését a sikeres amerikai nagyvállalatokra jellemző, modern irányítási módszerek bevezetésével, fiatal szakemberek bevonásával és korszerű, magas színvonalú szolgáltatások nyújtásával kívánja elérni.

– Ez egy nagy hagyományú egyesület, amelyet azért szeretek, mert törődik a magyarokkal - folytatja az igazgató. – A társaság az összes profitot visszaadja a magyar ügyek – a kulturális és művészeti élet – támogatására. Ez személyes ügyem is. Az apám rengeteget segített a magyaroknak, és most az én időm is eljött, szeretnék én is tenni valamit a magyarságért.

Balogh Gyula egyébként 1981-ben nősült,  két gyermeke közül a 24 éves Péter szintén a papa híres alma materét, a Notre-Dame Egyetemet végezte el, és jelenleg mérnökként dolgozik Princetonban. A fiatalabb fiú, a 22 éves Dániel a Georgetown Egyetemen szerezte diplomáját, de úgy döntött, hogy továbbtanul, és a Pennsylvaniai Egyetem állatorvostan-hallgatója lesz.

Az új igazgató számos tervvel látott a nyáron munkához Washingtonban.

– Az a célom, hogy a következő két év alatt legalább 25–50 százalékkal növeljük a cég jövedelmét – említi. – Az az igazság, hogy ma közel másfélmillió magyar származású ember él Amerikában, de a két magyar biztosítótársaság együttvéve csak mintegy negyvenezer tagot számlál. Így aztán bőven van még „tartalék”. Sajnos, sokan még ma is szigorúan az egyházhoz, a valláshoz kötnek bennünket, és nem tudják, hogy biztosítótársaság vagyunk. Elsősorban a magyarok közül szeretnénk minél többeket megnyerni, és ha csupán egy százalékuk lépne be hozzánk, az már megkétszerezné az pénzalapunkat, de nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül mindenkit szeretettel várunk, és garantáljuk, hogy aki hozzánk jön, jó színvonalú, korszerű biztosítási szolgáltatásban részesül. Jelenleg tizenegy államban vagyunk jelen, most kaptuk meg a licencet Floridára. Szóval, úgy érzem, hogy rengeteg lehetőségünk van az üzleti tevékenységünk kiterjesztésére. Csak ez még időbe

telik...

Balogh Gyula január végén Magyarországra látogatott, ahol a református egyház vezetőivel is tárgyalt az együttműködés bővítése végett, valamint  járt a Lónyay utcai református gimnáziumban is, ahol betekintést nyert az ott zajló oktató-nevelőmunkába. Európai útja során Bécsben édesapját is felkereste, aki gondolt egyet, s elkísérte fiát Budapestre – és az üzleti tárgyalások szüneteiben együtt látogatták meg a régi emlékek helyszíneit…

T. L.