Magyar szereplők a szemkápráztató show-műsor porondján

Akrobatikus varázslat Las Vegasban

Csodás, felejthetetlen művészi akrobatikus show-műsorban gyönyörködtünk feleségemmel a Las Vegas-i Bellagio Hotelben. Az 'O' néven híressé vált előadás magyar sztárjaival a Bellagio színháztermi bejáratánál beszéltük meg a randevút. Hármuk közül Supola Zoltán, Európa-bajnok tornász szerepel legrégebben Las Vegas egyik legdrágább és legnézettebb műsorában. Az egykori dunaújvárosi tornász három olimpián képviselte a magyar színeket, mielőtt 2001 nyarán többszöri megkeresés után igent mondott a Cirque du Soleil felkérésének. Jobbágy Zoltán artistaiskolát végzett akrobata – légtornász és ugródeszkás –, három éve a társulat tagja. Lengyel Imre, háromszoros Európa-bajnoki ezüstérmes műugró 2004 őszén került a társulathoz.

Harmath István tudósítása

Először Supola Zoltán engedett bepillantani be a kulisszák mögé.

– Ez egy nagyszerűen kitalált és összeállított show, amelyben a nézők szórakoztatása mellett a szereplők biztonsága a legfontosabb tényező – említi Supi. – Ezt persze úgy teszik, hogy a közönség számára ne legyen feltűnő. Amit a nézők látnak, tökéletesen kidolgozott program szerint történik. A víz a védőhálónk, de legfontosabb az ügyességünk, jártasságunk. A műsor kezdetén például a szinkronban úszó lányok sokkal tovább maradnak víz alatt, mint az emberileg lehetséges. Ennek a titka, hogy a hat méter mély uszodában a műsor alatt tizenöt búvár dolgozik, akiknél oxigénpalackok vannak, de más stratégiai pontokon is találhatunk lélegző állomásokat, ezek segítik az úszókat a víz alatt. Az arcunkon a smink is vízálló anyagból készül, különben lecsurogna rólunk a festék. A főszereplőt, akit sokszor alakítok, például átöltöztetik a víz alatt.

– Vajon miként került három magyar srác ebbe a fantasztikus show-ba, Las Vegasban?

– Elsősorban is négyen vagyunk, de Tokár József most nincs itt – folytatja Supola. – A Cirque du Soleil megfigyelőket küld nemzetközi tornász-, műugró- és szinkronúszó-versenyekre, cirkuszfesztiválokra, gumiasztal-bemutatókra és akrobataversenyekre, ahol keresik, figyelik a tehetségeket.

– Vannak, akik videóanyagot küldenek magukról a központba – folytatja Jobbágy Zoltán. – Aki megtetszik, azt Montrealba hívják, ahol intenzív edzésben részesítik. Ez eltarthat négy-öt hónapig. Ezalatt még nincs szerződése az embernek, legfeljebb a költségeket térítik meg.

– A szerződésünk is csak bizonyos időre szól, s ha nem újítják meg, az ember könnyen az utcára kerülhet – említi Supi. – A fizetésünk viszont már jó, milliomosok ugyan nem leszünk belőle, de a stabil egzisztencia megteremtésére elég.

– Szinte az egész eddigi életükben sportoltak; meddig lehet ezt bírni?

– Ez azért más jellegű munka, mint a versenysport – folytatja Lengyel Imre. – Ott általában egy-egy nagy versenyre készülünk, lassan, módszeresen felépítve a programot. Itt viszont állandóan csúcsformában kell lennünk. A munka eléggé nehéz, naponta két előadás, hetente ötször, ez évente mintegy négyszázhetven fellépés.  Az év folyamán három hosszabb, 8-9 napos szabadságot kapunk.

– Meddig lehet ezt bírni? – veszi viszsza Supola a szót. – Ameddig az ész és a test bírja! A test egy jól felépített edzőprogrammal sokat és sokáig bír. A sérülések is befolyásolhatják az itt tölthető időt. Kisebb sérülések, mint húzódás vagy ficam, sokszor előfordul. Az ujjficamot menetközben rántjuk helyre, miközben csillagok ugrálnak a szemünk előtt. Könnyezünk, és a szám befejezése után kiszállunk, mert nem bírjuk befejezi a show-t.  Szellemileg pedig fontos, hogy mindig találjunk valami újat benne.

– Ez számomra már nem munka, több annál, például nagyon jól szórakozom minden előadáson – folytatja Jobbágy Zoltán. – Az artistaiskola elvégzése után arra készültem, hogy cirkuszban dolgozzam, de álmomban sem gondoltam, hogy ilyen csúcsszínvonalú helyre kerülök.

– Két évvel ezelőtt kezdtem, nekem új az egész – folytatja Lengyel Imre. – Szeretem, mert az ugrások mellett színészi képességeimet is bemutathatom, amit borzasztóan élvezek. A srácok minden este megkérdeznek: „Na, Imi, ma este mi lesz a sztori?” Szeretem én kitalálni az eseményt.

Az este, amikor feleségemmel együtt láttuk az előadást, a vonakodó, civil ruhás Lengyel Imrét egy pohár coke-kal a kezében közvetlen közelünkből cipelték be a porodra. Ott roppant ügyetlenül mászott fel a kötéllétrán a 18 méteres magasba, ahonnan aztán remek szaltóval landolt a vízben. Lengyel Imre a kvalifikációs Világkupán lemaradt az athéni olimpiai kvótáról, s ezután kötött kétéves szerződést a Cirque du Soleillel.

– Itt Las Vegasban nagyon fontos, hogy a nézőtér megteljen – említi. – Az előadásunkra jó előre kell jegyről gondoskodni, s azok nem olcsók. A nézőtéren 1800 személy foglalhat helyet, akik kényelmes zsöllyékből láthatják az előadást. A Cirque du Soleil hetente hetvenezer jegyet ad el a négy show-ra, és most júniusban nyílt az ötödik, The Baetles Love a Mirage Hotelben.

Jóleső érzés tudni, hogy Las Vegasban, ebben a talán legsikeresebb műsorban is szerepelnek magyarok.