American Hungarian Panorama

Bodó Sándor és Bodó Fábián Ilona életmű-kiállítása a Hadtörténeti Múzeumban ***

Történeti festményadományok a márványteremben

A határtalan hazaszeretet

művészi világa az Újvilágtól az Óhazáig

Világszerte párját ritkító rendkívüli és teljes életmű a Bodó művészházaspáré. Ilona és Sándor fiatalon elkötelezték magukat egymásnak, akárcsak hivatásuknak, a képzőművészetnek. Mégsem kellettek az akkori Magyarországnak, kisgyermekükkel menekülve hagyták el az országot 1956-ban. Évtizedeken át csak műveikben álmodoztak hazájukról. Amikor viszont megnyíltak a határok, otthagyták Amerikában szép házukat, birtokukat, műtermüket, gyermekeiket és biztos egzisztenciájukat, s hazatértek. Itthon házat vettek, műtermet, szalont rendeztek be, s a haza újra felfedezte művészetüket: kiállítások során ismerkedhetünk meg festészetükkel, a Hadtörténeti Múzeum márványtermében pedig immár véglegesen is Szamosszegi Bodó Sándor képei díszítik a falakat.

Zsúfolásig megtelt a közelmúltban a Hadtörténeti Múzeum aulája, folyosója és több kiállítóterme, ahol több mint száz festmény mutatta be Bodó Fábián Ilona és Bodó Sándor munkásságát. Heteken át százak és százak keresték föl nap mint nap a termeket, hogy gyönyörködjenek egy-egy szépséges csendéletben vagy történelmünk valamelyik csatajelenetében.

Diákok, iskolai csoportok tucatjai, hazai és külhoni turisták, a festészet kedvelői és természetesen a szakmai közönség is felvonult, s egyöntetű volt a siker, az elismerés. Sajnos, a két kiállító közül már csak Sándor állhatott az érdeklődés kereszttüzében, Ilona négy esztendővel ezelőtt távozott az élők sorából, ám gyönyörűséges képei hirdetik, a művészet örök,

s mindenekfeletti.

A haza iránti önzetlenség és szeretet szép példáját nyújtotta Bodó Sándor, amikor úgy döntött, hogy kilenc nagy méretű történelmi festményt a Hadtörténeti Múzeumnak adományoz. Egy díszes ceremónia keretében vette át a képeket dr.Holló József főigazgató, s megható szavakkal köszönte meg a felbecsülhetetlen értéket, amelyek azt a márványtermet díszítik mostantól, ahol a jelentősebb közéleti és kulturális események zajlanak.

AHOGY
A CSILLAG MEGY AZ ÉGEN...
Dr. Holló József főigazgató megnyitóbeszédéből

Az Egyesült Államokból a pályája csúcsán, 1998-ban hazatért művészházaspár alkotói közül sajnos már csak Bodó Sándort köszönthetjük. Szívfájdító, hogy Ilona már nem lehet köztünk, „kérés nélkül” elhagyta a művészvilágot, és a boldogabb vadászmezőkről, onnan föntről ihleti, inspirálja hű társa alkotó munkáját. Az óhazától az újvilágig és vissza, hatalmas volt az út. Sok-sok nehézség, megpróbáltatás ellenére siker és ragyogás világította be pályájukat. Szamosszegről, a kis faluból indult kitűnő őstehetség, Bodó Sándor a politika kényszeréből 42 évre új hazát választott, ahol párjával a művészi kiteljesedésük megvalósulhatott. A határtalan patriotizmus és emberség klasszikus alkotói tökéletességgel a patinás HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum falai közé varázsolja egy képzeletbeli összekötő hídon az Egyesült Államok és Magyarország tájait, történelmét és a két művész hitvallását. Igazi életmű - kiállítás ez, amely az újvilágtól az óhazáig követi két ember megpróbáltatásait, szól az egyszerű emberhez, politikushoz, művészhez, egyszóval mindenkihez. A kiállítás egy rendhagyó művészettörténeti óra is, amely a látogatónak páratlan élményt nyújt a szabadságért harcoló amerikai és magyar hősök felvonultatásával, a történelem, a tájak és emberek, valamint a sport nemes küzdelmeinek bemutatásával. E nemes értékeket felvonultató kiállítás Szamosszegi Bodó Sándor és Ilona élete és munkássága, amely emberséget, hűséget, tisztességet, mély érzésű hazafiságot sugároz, nem másképpen, mint „ahogy a csillag megy az égen”.

Dr. Losonci Miklós művészettörténész:
Kettős küldetésben

Erő és jellem az összetartozó kapcsolat szerelmükben, barátságukban, szövetségükben. A sors keményen viseltetett irányukban. Bodó Sándor börtönbe került a Rákosi-uralom alatt, de ahelyett, hogy tönkrement volna, nem hagyta el magát a börtön megpróbáltatásai közepette sem, kenyérgalacsinból készített sakkfigurákat. Amikor a poroszlók őt a forradalom és szabadságharc után újra börtönbe vetették volna hitvesével, aki a főiskolát 1956-ban végezte, elindultak második hazájukba, az Amerikai Egyesült Államokba. Mindazonáltal mindvégig hűségesek maradtak az első hazához, az igazihoz, Magyarországhoz. Ady írta egyik versében „Értől az óceánig” – ők is, Szamosszegtől, Kőbányától jutottak el az Újvilágba , de a világhír után nem maradtak ott, hanem művészettel megrakottan visszajöttek Magyarországra.
Látható, hogy a Bodó-Fábián házaspár milyen nagyszerű kettős küldetést teljesített művészetüknek párhuzamos energiáival. Elmondhatjuk, hogy ők ezzel a nagyszerű teljesítménnyel valóban a magyar és az amerikai kapcsolatokat bővítették. Olyannyira, hogy Bodó Sándor és Fábián Ilona művészete amerikai kormánykörökben is ismert és elismert lett.
Az Amerikai Egyesült Államok alelnöke, Al Gore nyitotta meg évekkel ezelőtt a Fehér Házban a két nagyszerű művész kiállítását. Mindez az amerikai vezetés és a magyar állam kapcsolatait bővítette. Nekünk ezt kell felhasználni tisztességgel, okosan, hogy az amerikai nép mindezt – amit oly sok honfitársunk, és e két nagyszerű ember is tett Amerikáért, nemcsak Magyarországért –, a magyar nemzet hálájának tekintse. A magyar nemzet – hasonlóan az amerikai néphez – nagy nemzet, a kultúrája teljesen egyenrangú az Amerikai Egyesült Államok kultúrájával, és ezt az USA vezető körei messzemenően elismerik. Az amerikai nagykövetek mindig felkeresték Bodó Sándorék művészotthonát, kiállításaikon rendre megjelentek, sőt, a legtöbb esetben megnyitó szavakat is mondtak.
Bodó Sándor és Fábián Ilona művészetével igazolta, hogy mi kis nép vagyunk, de nagy nemzet, méltó Amerikához, egyenrangú népek és nemzetek, függetlenül a politikai hatalomban betöltött szerepünktől. Ez az, ami kiállításukat oly nagyszerűvé teszi a Hadtörténeti Múzeumban. Mert ha valóban méltók vagyunk szabadságeszményeinkhez, akkor a magyar politika messzemenően felhasználja az ő művészeti eredményeiket is, abban az értelemben, hogy még inkább Amerika méltó barátjaivá emel bennünket, hogy segítsék a magyar nemzetet minden próbájában és nehézségében.