Megjelent Bollók Ferenc életrajz könyve

Hazaszeretet, hűség, becsület

 

Hosszú órákon át küzdött az életéért a tenger hullámai között a jászsági legény, Bollók Feri, míg végre partot ért. Egy szál fürdőnadrágban, csuromvizesen, holtfáradtan lépett a szabadság földjére. Csak a tehetségét és a szorgalmát vihette magával az Újvilágba. Innen indult a karrierje, s ma szép családja, sikeres vállalkozása van New Yorkban. Lényegében mindent elért, amire vágyott, mégis arra a legbüszkébb, hogy minden körülmények között ember tudott maradni. És ez nem volt egyszerű feladat: erőfeszítéseiről, kalandjairól, társairól és gondolatairól szól ez az érdekfeszítően izgalmas könyv.

 

Előszó

 

A ‘70-es évek elején újra sok magyar fiatal hagyta el szülőhazáját a „legvidámabb barakkból” elvágyódva, hogy kipróbálják magukat egy álmaikban létező szabad világ ismeretlen közegében.  Kényszerűségtől, vagy kalandvágytól vezérelve a Kádár-korszak szürke nihilljétől akartak szabadulni és nekivágtak a világnak, gyakran kalandos szökési manőverek és életveszélyes megpróbáltatások közepette. Ezt látva a Magyar Népköztársaság „kultúrfelelősei” Capuai fiúk címmel egy sekélyes kis dokumentumfilmet tákoltak össze a gyűjtőtáborokban várakozó emberekről, azzal a propagandacélzattal, hogy elvegyék a kedvét azoknak, akik „szökésen törik a fejüket”. Bollók Feri is ott volt a fiatalok között, nyelvtudás és pénz nélkül, egy szál fürdőnadrágban kezdve új életet egy olyan világban, ahol ilyen mértékű hendikeppel indulva szinte kilátástalannak tűnt az érvényesülés.

Jó néhányuknak ez nem is sikerült, de azokra, akik megállták a helyüket az otthon maradottak is büszkék lehettek, mert új környezetükben is magyarként, gyökereikből táplálkozva felmutatták azokat az erényeket, melyek által megbecsült polgáraivá lettek a nyugati világ országainak.

Bollók Feri azok közé tartozik, kiknek számára az emigráns lét igazi sorsfordító katarzissá alakult, lehetőséget nyújtva az önmegvalósítás belső késztetésének véghezvitelére.

A New Yorkban élő – még ma is számottevő létszámú – magyarok körében Bollók Feri személye olyan biztos pont, akinek robosztus alakja fogalommá és a jószívűség szimbólumává lett.

A jászsági tanyavilág parasztromantikájából kiemelkedő, szorgos és céltudatos fiatalemberből mára egy elismert manhattani családi vállalkozás társtulajdonosává lett, többszörös nagyapa életrajza bontakozik ki ebben a kötetben, tanulságos és szórakoztató olvasmánnyá.

Főleg azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiket a mai öncélú és már-már szeretet nélküli világunkban még érdekelnek az olyan fogalmak, mint hazaszeretet, hűség, barátság, becsület, nagylelkűség, vagy is minden, amitől embernek tudunk maradni bárhol a világban.

 

Imredy Péter

 

Több neves személyiség után Bush elnök is aláírta

A magyar zászló ereje

 

Korábban már George Pataki, New York állam kormányzója is aláírta a zászlótBollók Barbaráról többször is hírt adtunk már, mert szinte minden évben magas rangú kitüntetésben részesítik Amerikában. Legutóbb az év amerikai üzletasszonya címet vehette át, melyről lapunk hasábjain is beszámoltunk.

Ezúttal a washingtoni Capitoliumban tartott ‘56-os megemlékezés kapcsán írunk róla. New York-i látogatásom alkalmával kértem arra Barbarát, hogy mondja el a benyomásait arról az eseményről, amelyet több televízió közvetített és az újságok is hírt kaptak róla.

– A Magyar Köztársaság kikiáltásának ünnepén kaptam a címeres selyemzászlót Bódy Ferenc barátunktól, a Budapesti Győztesek Boltjának tulajdonosától – említi Barbara. – A zászlót 1990. március 15-én Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, majd az év március 15-én George Pataki, New York állam főkormányzója és Peter Tufo, korábbi amerikai nagykövet látta el kézjegyével.

A mostani ünnepségre meghívást kaptam a washingtoni Capitoliumba, és tisztában voltam az esemény súlyával, ezért magammal vittem a zászlót. Amikor megtudtam, hogy Bush elnök is tiszteletét teszi, már végképp elhatároztam, hogy megpróbálom vele aláíratni a magyar lobogót.

Ez a momentum persze nem volt a hivatalos program része, és abban sem voltam biztos, hogy az elnök elfogadja majd a felkérést, sőt még azt sem tudtam, hogyan fogok a biztonsági emberek között a közelébe férkőzni.

A megható ünnepség alatt végig ölemben szorongattam az igazi, ereklyeként őrizgetett selyemlobogót, és vártam a pillanatot, mikor tudok az elnökhöz folyamodni gesztusértékű kérésemmel.

Miután Bush elnök befejezte beszédét a magyar nép erejéről, a szabadság oltárán tett áldozatvállalásáról, én is felszabadultam, és elég erőt éreztem magamban, hogy odalépjek hozzá. Amikor felé közelítettem, érdekes módon megnyílt a biztonsági emberek gyűrűje előttem, amit a zászló erejének tulajdonítok.

Megkértem az elnököt, legyen szíves aláírni a lobogót, amit idő közben ki is bontottam. George Bush készségesen állt rendelkezésemre, és amikor látta, hogy a tollam nem elég jó ehhez a művelethez, az egyik biztonsági embertől kért egy vastag filctollat, amivel legnagyobb örömömre jól látható aláírással látta el a nagy becsben tartott ereklyét.

Átélve az eseményt, kissé elpirulva, hálásan köszöntem meg a mosolygó elnöknek ezt a kiemelkedő gesztust.

Mondanom sem kell milyen érzés volt ez számomra, mert talán ez az apró momentum is erősítheti a két nép közötti barátságot, nem beszélve arról a személyes megtiszteltetésről, amit ennek kapcsán átélhettem.

I. P.