Bánkuty Géza kalandokban bővelkedő pályafutását mindig a magyarságért érzett felelősség hatotta át

Eljött az idő itthon és együtt emlékezni a forradalomra

– A nyugati világban szétszóródott magyarok mindenütt nagy izgalommal készülődnek az ‘56-os magyar forradalom és szabadságharc félévszázados évfordulójának megemlékezésére, és úgy gondoltuk, ez alkalomból – talán a történelem színpadán először és utoljára – az a legméltóbb megemlékezés, ha mi is elmondhatjuk, mint az emigráns ‘56-os nemzedék tagjai, képviselői, hogy mi történt velünk az emigrációban. Ezúttal először nem csak ki-ki  az adott befogadó országában emlékezik, hanem eleddig egyedülálló módon szülőhazájában, Magyarországon, együtt a honfitársainkkal – mondta a Panorámának adott interjújában v. Bánkuty E. Géza egykori ‘56-os szabadságharcos, a nyugati magyar emigráció kiemelkedő alakja, akinek kezdeményezésére jött létre az októberben rendezendő történelmi esemény, Az emigráció hazatér elnevezésű rendezvénysorozat. Kezdeményezését szerte a világban élénk visszhang fogadta, és Ausztráliától Dél-Afrikán és Európán át Amerikáig sorra érkeznek a jelentkezések, érdeklődések, amelyek azt jelzik, 50 év után először, végre itthon, a szabad hazában szeretnének megemlékezni a száműzöttek a magyar történelem egyik legnagyobb eseményéről. 

Élsportolóból lett forradalmár

De ki is valójában a Floridában élő Bánkuty Géza? Életútja rendkívül kalandos és fordulatokban bővelkedik. Budapesten született 1926-ban, s a Toldi Ferenc gimnáziumban érettségizett 1944-ben, később a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója. Látván sportolói tehetségét, amikor a katonai szolgálatra behívják, rögvest a Budapesti Honvéd Sportszázadába kerül, ahol élsportoló motorversenyző lesz. Sorra nyeri a különböző versenyeket, 1948 és ‘56 között nyolcszor nyer magyar bajnokságot. Ennélfogva mindenütt ismerik, kedvelik a vakmerően, bátran versenyző fiatalembert, aki egyébként abban az időben semmi mással nem foglalkozott, csak a sportolással.

‘56 október 23-án azonban már ott volt a Bem téri tüntetők között, s innentől kezdve figyelemmel kísérte az eseményeket, 25-én reggel pedig Gál Feri versenyzőtársa ment érte a Keleti Károly utcai lakásába, s izgatottan hívta a közeli Statisztika épületéhez, ahol már hatalmas tömeg verődött össze, s ekkortól, egyik pillanatról a másikra a forradalom kellős közepébe került.

– A Statisztika elé érve hatalmas tömeg fogadott bennünket – emlékezik vissza.- Leálltunk, kérdeztük, mi történik itt? Mondják az ott tüntetők, hogy ávósok vannak az épületben… Megismertek bennünket, hiszen egy-egy versenyünkön tízezrek szurkoltak nekünk a Népligetben, a Városligetben, a Várban és másutt, s mondták rögtön: Géza, Géza! Aztán azon vettem észre magam, hogy hozzák az emberek a nagy létrát, a Statisztika épületéhez támasztják, s én megyek rajta fölfelé, hadnagyi egyenruhámban, oldalfegyveremmel a kezemben, a tömeg biztatása közepette…amikor lenéztem a harsogó tömegre, akkor döbbentem rá, mibe is csöppentem?!

Innentől már nem volt visszaút a forradalomból Bánkuty Géza számára. Akkor és ott a Statisztika épületét sikeresen elfoglalták, s a fiatalember rögvest bekapcsolódott a további eseményekbe is. A II. Kerületi Forradalmi Tanács tagja és katonai parancsnoka. Fegyvertársa Szabó Jani „Bácsi”-nak, a Széna téri harcosok parancsnokának. November negyedike után pedig előkészítője és szervezője a budapesti Déli néma tüntetésnek és a magyar ellenállási, a „Márciusban Újra Kezdjük”, „MUK” mozgalomnak. 1957. március elsején, három hónapi bujkálás után, amikor már halálra keresik, elmenekül Ausztriába. A katonapolitikai osztályon dolgozott egy barátja, Varsányi Ferenc, akinek a forradalom alatt megmentette az életét – ő szerzett hamis igazolványokat neki és Gál Ferenc barátjának, és márciusban lépték át a határt. Távollétében 1958 májusában a haditörvényszék elítéli, és tiszti rangjáról lefokozza, míg Varsányit emiatt jogerősen tíz év börtönre ítélték….

De Bécsben még bízik abban, hogy mégiscsak jobbra fordul minden, s visszatérhet – akkor még nem tudhatja, hogy ahhoz, hogy Magyarország földjére léphessen újra, több mint három évtizednek kell eltelnie…

Háromszor akarták elfogni

Az 1956-os olimpián részt vett sportolókkal megalapítja a Magyar Menekült Sportolók Világszövetségét. Kossuth-címeres mezben és fekete karszalaggal vesznek részt a sporttalálkozókon, Európában, Amerikában, Ausztráliában, Dél-Afrikában, hogy felhívják a figyelmet a magyar nép szabadságharcára. Utólag sokan támadták, hogy sofőrje, barátja volt annak a Szabó Miklósnak, akiről utóbb kiderült, hogy hírszerző volt.

– Három napja lehettem Bécsben, amikor bemutattak Szabónak, aki akkor az európai magyar emigráció vezetője volt -emlékezik.- Mindenki tisztelte, ő még az amerikaiaktól is tudott pénzt szerezni. Én kezdetben lágerban éltem, hajnalonként vagont raktam, s háromhetente vért adtam, hogy legyen pénzem kenyérre. Szabó segített munkát, szállást szerezni. Ki gondolta volna, hogy hírszerző? Nos, ezek után egyik reggel megyünk fel hozzá Ábrahám Dezső barátommal, s egy cetli vár bennünket: „Ne haragudjatok, hazamentem, otthon többet tudok segíteni a hazámnak.”

Huszonkilenc hónap után menekülnie kell Ausztriából is, mert a hazarablását háromszor is megkísérlik.

– Sikerült megszereznem az erre vonatkozó dokumentumokat, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy mindenáron likvidálni akartak – mutatja a vaskos dokumentumokat, iratmásolatokat, amelyeket az ismert ügyvéd, dr. Zétényi Zsolt gyűjtött össze a levéltárakból, a bíróságokról, s a titkosszolgálati archívumokból. Münnich Ferenc, az akkori kormány elnöke számára készített egy 11 oldalas jelentést Sebes István külügyminiszter-helyettes, s ebben említi, hogy „Bánkuty Géza irodájában van az ellenforradalomban fegyveresen részt vett személyek vezetésével működő, széles körű szervezkedést végző Szabadságharcos Szövetség székhelye…”  – Bevetettek mindenféle eszközt a tőrbecsalásra, volt, amikor csak erőszakkal tudtam az elrablóimtól megszabadulni, máskor egy külföldi sportolóval akartak összehozni, hogy rajtam üthessenek…Így tisztában voltam azzal, hogy tovább Bécsben sem maradhatok, s a Magyarországra történő visszajutás lehetősége is bezárult előlem. Az amerikaiak segítségével tudtam feljutni egy repülőgépre, s így jutottam New Yorkba, ahol érkezésem után nem sokkal megkaptam a zöldkártyát.

Sikeres karrier után – újra itthon

Amerikában előbb kitanulja az esztergályos szakmát, a csomagoló gépek szerelését, tervezését, majd egyetemi gépészmérnöki diplomát szerez, s egy amerikai cég mérnöki osztályának lesz a vezetője. Sikeres vállalkozói karriert fut be, első saját gyárát 1974-ben alapítja,44 világszabadalom tulajdonosa, az általa tervezett gépek a világ minden részén megtalálhatók.

1988-ban Grósz Károly akkori miniszterelnök meghívására, 32 év után először lép szülőföldjére, ám a Ferihegyi repülőtéren 56-os múltja miatt letartóztatják. Ugyanez megtörténik 1989-ben is, pedig akkor már az első amerikai gazdasági kormányküldöttség vezetőjeként érkezik Magyarországra feleségével, Bánkuty Ilonával, aki szintén aktívan részt vett az ‘56-os forradalom eseményeiben.

1989-től éveken át a demokratikus magyar bel- és külpolitikáról tart előadásokat Amerikában, Ausztráliában és Európa nyugati országaiban, tagja és résztvevője több, közép-kelet-európai gazdasági kérdésekkel foglalkozó bizottságnak. Politikai és gazdasági írásai jelennek meg amerikai és magyarországi lapokban, kiadóvállalkozása révén sok szerzőnek segít gondolatai publikálásában. Számos társadalmi tevékenységet végez, nincs jelentősebb nyugati magyar szervezet, amelynek vezetői munkájában nem vett volna részt. Tagja volt az USA kormányzati delegációinak, így jutott el például Moszkvába is. Magyarországon az 56-os Történelmi Alapítvány alapításában vesz részt, s Pongrátz Gergellyel és másokkal létrehozzák az első ‘56-os múzeumot és kápolnát Kiskunmajsán.

Számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát, a többi között a Magyar Köztársaság 1956-os Emlékérem, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége Koronás Emlékkereszt, az ‘56-os Forradalmi Nemzeti Szövetség „Hűség a Hazához Érdemkereszt”, a Corvin Köz Érdemrend birtokosa. Több vitézi és lovagi rendnek a tagja.

Jobb együttműködés reményében

– Két dolog is motiválta mostani elhatározásunkat – mondta Az emigráció hazatér rendezvénysorozatról szólva. – Egyrészt a nyugati magyarság és Magyarország közötti jobb együttműködés reménye, másrészt pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentőségének elismertetése. Eltelt fél évszázad 1956 óta, eltelt másfél évtized a rendszerváltás óta, évtizedeket töltöttünk száműzöttként a szülőföldünktől, s azt látjuk, most már kellő történelmi rálátással, bármilyen nehéz is kimondani: nem kapunk méltó törődést az óhazától. A nyugati emigrációban élő közel hárommillió magyar teljesítménye és léte még nem része az egységes nemzeti produktumnak, még nem sikerült – szellemi értelemben véve sem – egységesíteni a magyarságot, éljen bárhol is a világon. De nem az elégedetlenség kinyilatkoztatása a szándékunk – folytatta –, sokkal inkább az, hogy a közelgő ‘56-os évforduló kapcsán ráirányítsuk a figyelmet azokra is, akik ‘56 szellemiségét, értékeit távol a hazától hűen megőrizték, s most szeretnének minderről mindenkihez szólni, mindenkivel megismertetni ezeket a teljesítményeket! Ezért várunk hát mindenkit: várjuk az ‘56-osokat, a régi és új bajtársakat, hozzátartozóikat, a barátokat, az ismerősöket, s mindazokat, akik rokonszenveznek az ‘56-os eszmeiséggel, és fontosnak tartják szülőföldünk iránti szeretetük kinyilvánítását – mondotta befejezésül az American Hungarian Panoráma magazinnak v. Bánkuty E. Géza.

(te)