Száznegyven országban mûködik a Fulbright-csereprogram – Magyarország népszerû befogadó

Híd, emberek és kultúrák között

Ha sorba szednénk a tudományos világ támogatóinak nevét, az elsõ helyen valószínûleg Alfred Nobel állna. Ám szinte biztos, hogy mindjárt utána J. William Fulbright következne, akinek kutatók, tudósok tízezrei köszönhetik életpályájuk szerencsés fordulatát. Az általa hatvan ével ezelõtt kezdeményezett csereprogram alapítvány ma már szerte a világon, száznegyven országban mûködik. Tevékenységérõl a magyarországi Fulbright Bizottság igazgatójával, Brückner Hubával beszélgetünk.

– Való igaz, ha lenne ilyen rangsor, azon Fulbright szenátornak elõkelõ helye lenne, hiszen a program az elmúlt 60 év alatt több mint 280 ezer ember számára tette lehetõvé, hogy az Egyesült Államokban és a világ más országaiban kutató- vagy oktatómunkát, illetve tanulmányokat folytasson. A program nemcsak a tudományok körében jelentõs, hanem a legkülönbözõbb mûvészeti ágakban is kiemelkedõ fontosságú. Az emberi kultúra minden területén ösztöndíjas tevékenység lehetõségeit kínálja.

– Mi volt az elsõ lépés a Fulbright-program megalkotásakor?

– A történet ott kezdõdik, hogy J. W. Fulbright, a késõbbi szenátor, még, mint fiatalember, az Egyesült Államok egyik legeldugottabb sarkából elindult élete elsõ külföldi útjára. Oxfordban kapott Rhodes-ösztöndíjat, amely modell lett az Arkansasból származó ifjú számára. Késõbb, 1946-ban, már szenátorként javasolta, hozzanak létre csereprogramot az USA és a partnerországok között, diákok, egyetemi oktatók, kutatók számára, hogy felkeressék egymás intézeteit. A program fenntartásához közösen járul hozzá az Egyesült Államok és a résztvevõ országok költségvetése. Létjogosultságát azon sikeres emberek névsora bizonyítja, akik az elmúlt évtizedekben Fulbright-ösztöndíjat nyertek. Harmincöten lettek késõbb Nobel-díjasok, s ösztöndíjas volt például Maria Callas, világhírû operaénekes, Butrosz Gáli, korábbi ENSZ-fõtitkár, Mohamed Junusz, a 2006. évi Nobel-békedíjas, de itthon is találunk külügyminisztert, egyetemi rektort, híres írót, sok neves személyiséget a volt ösztöndíjasok között.

- Magyarország mióta tagja a programnak?

– A Fulbright-programban 1978 óta veszünk részt, és a két ország kulturális keretszerzõdése értelmében, 1992. január 1-jén Fulbright-iroda nyílt Budapesten. Azóta a programot ez az iroda mûködteti. Ebben a 15 évben félezer magyar ösztöndíjas utazott Amerikába, és ugyanennyi érkezett hozzánk. Egyetemi oktatók, kutatók, PhD hallgatók, középiskolai tanárok alkotják a kört, amelybõl a sikeresen pályázók kikerülnek. A programnak befolyása volt arra, hogy kialakult a két tannyelvû iskolák hálózata, ahol a „fulbrightos” tanároknak meghatározó szerepe van. Számtalan, nemzetközileg is kiemelkedõ kutatási eredmény köthetõ az ösztöndíjasaink munkájához.

– Mit tanácsol azoknak, akik most érdeklõdnek az ösztöndíj iránt?

– A program mindenki számára nyitva áll, amennyiben három elõfeltételnek megfelel: magyar állampolgár, fõiskolai vagy egyetemi diplomája és kellõ szintû angol nyelvtudása van. Itt szükséges, hogy a résztvevõk a nyelvet a folyamatos munkavégzéshez elengedhetetlen mértékben tudják. A pályázó a Fulbright-irodától segítséget is kap, országszerte ismertté tesszük a határidõket, és egy füzetben azt is megjelentetjük, melyek a sikeres pályázás feltételei. A pályázatot angolul kell elkészíteni. Legfontosabb része – az ûrlapon kívül – az alapos munkaterv, amely tükrözi, hogy a pályázó mit akar elvégezni, miért az Egyesült Államokban, miért tartja magát erre a munkára alkalmasnak, és az is fontos, hogy derüljön ki: a viszszatérte után a tevékenysége eredményeit miként fogja hasznosítani, lehetõleg minél többek javára. A program minden anyagi támogatást megad a kint tartózkodáshoz. Az ösztöndíjasaink havi ellátmányt kapnak a teljes idõszakra, amelynek az összege az ösztöndíj-kategóriától függ. Egy diák kevesebbet kap, mint egy vezetõ kutató. Ezen kívül kap még bizonyos összeget a kezdetekkor, segítve a megtelepedést. A családtagok után is jár bizonyos többlettámogatás. Ha valaki diákként pályázik, és a tanulmányaihoz tandíjat kell fizetnie, ezt a program évi 15 ezer dollárig támogatja. Egyedül az útiköltség az, amelynek csak a felét állja a program. Végül kap még biztosítást is az ösztöndíjas, amely például a vízum megszerzéséhez is elengedhetetlen.

– Felügyelik-e valamilyen módon a nyertes pályázók munkáját az ösztöndíjas idõszak alatt?

– Ma, az internet korában, napi kapcsolatban vagyunk az ösztöndíjasainkkal. Nemcsak az iroda és az ösztöndíjas között van kapcsolat, hanem valóságos hálózat mûködik. Az Amerikában lévõ magyar ösztöndíjasok egymással is megosztják a tapasztalataikat. Így mindenrõl tudunk, bárkinek, bármilyen segítségre van szüksége. Meghatározott idõközönként különbözõ – félidõs és végsõ – jelentéseket kell, hogy írjon az ösztöndíjas. Aki hazajött, személyesen számol be a Fulbright-irodán, ugyanakkor, mielõtt kiutazna, akkor is tartunk egy „orientációs programot”, amivel segítjük kinti életkezdését. Mûködik a volt ösztöndíjasokat tömörítõ szervezet, ahová mindenkit visszavárunk. Gyakori, hogy mi kérünk segítséget a volt ösztöndíjasoktól, hogy ötleteiket, tapasztalataikat felhasználhassuk, amikor befogadó intézményeket keresünk az új pályázóknak. Minden évben, karácsony környékén összejövetelt szervezünk, amikor az abban az évben visszatért ösztöndíjasok számolnak be élményeikrõl. Ezeket az elõadásokat könyvben is megjelentetjük. A programnak a tudományos jelentõségén túl célja, hogy az ösztöndíjasok a két ország kultúrájának mintegy követei legyenek. A nálunk dolgozó amerikai ösztöndíjasok számára ezért tartunk minden hónapban „Fulbright-hétvégéket”, melynek során az ország különbözõ pontjait keressük fel, ott helyi szakemberekkel, a kulturális élet szereplõivel találkozunk. Talán ennek is köszönhetõ, hogy Magyarország az egyik legnépszerûbb befogadó ország ebben a nagy – 140 országra kiterjedõ – programban. A tõlünk hazatérõk elmondják: nagyon jó nálunk ösztöndíjasnak lenni. Sokszor azt is hozzáteszik, jobb, mint bárhol másutt, mert ezt a közvetlen, baráti segítséget máshol nemigen élvezhetik.

Révay András

Brückner Huba