Felejthetetlen találkozás Frei Tamással Ausztráliában

A mi Repülő Riporterünk

Nem tudom, hányan emlékeznek még olvasóink közül Egon Erwin Kishre, a „Száguldó riporterre?” Biztos nem sokan, pedig gyerekkoromban még ugyancsak ismert volt a neve, faltam is a könyveit, ha kezembe kerültek. Minden írása egy-egy ablak volt számomra, amin keresztül megpillanthattam a távoli világokat, az embereket és korokat, amelyek számomra akkor elérhetetlenek voltak. 1948-ban már nem élt, de írásai még ma is frissek, élvezetes olvasnivalók annak, aki a karosszékben ülve szeret száguldva utazni idõben és térben.

Egy kicsit így vagyok Frei Tamás mûveivel is. Igaz, õ nem elsõsorban író – habár könyve jelent meg már –, hanem tévés újságíró, aki nem papíron, hanem videoszalagon örökíti meg mindazt, amit lát és tapasztal. S azt is hozzá kell még tennem, hogy õ inkább repül, s nem a földön száguld. Igaz, száguldani a levegõben is lehet…

Számunkra Frei Tamás igazi sztár, aki, mint ahogy ez a nagyokhoz illik, mindig „delivers”, azaz „szállít” – leteszi az asztalra azt, amit akarunk: egy nagyszerûen érdekes, tartalmas tévériportot.

Itt Ausztráliában legfeljebb az interneten keresztül nézhetjük a legújabb Frei-riportokat, de hát az nem mindenki számára elérhetõ. Szerencsére, nekem már van egy egész Frei-gyûjteményem! Ráadásul nem is kalózfelvételekbõl, hanem az otthoni stúdióban készült Frei Dosszié másolatokból. Nézegetem a jó néhány évvel ezelõtt készült riportokat, meg a minap felvetteket is és látom, hogy akárcsak Kish írásai, ezek sem öregszenek. Mindegyik érdekes marad, mert mindegyik elrepít egy olyan tájra, olyan emberek közé, melyeket valószínûleg magam soha sem fogok felkeresni.

Bepillanthatok olyan életekbe, olyan helyzetekbe, amelyek számomra titkok maradnának a Frei Dosszié nélkül. S mindig van valami magyar vonatkozás; akár Hollywoodban beszélget Mariska Hargitayval, akirõl megtudjuk, hogy bizony még mindig tud egy kicsit magyarul, vagy amikor a dél-amerikai börtönökben sínylõdõ magyar csempésznõket, vagy az Ördögsziget szomszédságában, az õserdõben szolgáló magyar idegenlégiósokat keresi fel kamerájával. De a multigazdagok világával is megismerkedhetünk, a „jó” gazdagokkal, meg a „roszszakkal” is egyaránt.

Riportjait nem csak magamban nézegetem, hanem baráti körben, és néha nagyobb magyar összejövetelek alkalmával is. Magam is dolgoztam Tamással, egyszer a borneói õserdõben, az egykori fejvadászok leszármazottai között, s egyszer a külvilágtól elvonulva élõ õserdei embereket, az Orang Asl-kat kerestük fel Malaysiában. Az évek során többször is összejöttünk (járt nálunk, Sydneyben is, amikor itteni hírességeket interjúvolt) a Föld különbözõ pontjain, s mondhatom, tartós barátság szövõdött köztünk.

Elképzelhetõ, milyen örömmel fogadtuk a hírt, hogy Tamás hamarosan ismét ellátogat Ausztráliába! Természetesen forgatni jött, a nála megszokott, õrületes tempóban. Hongkongon keresztül Queenslandbe, onnan Sydneybe, aztán tovább, ki tudja merre? Nekünk, magyar-ausztráloknak nem szokatlan dolog a 20-22 órás repülõút, hiszen ez manapság a leggyorsabb járat Sydneybõl Budapestre. De Tamás és hûséges operatõrje, Balassa László 30- 40 órát is utaznak egyhuzamban néha, útvonaltól és a járatoktól függõen. Ez már egy kicsit sok a mindennapi halandó számára, de úgy látszik, Tamást különösebben nem viseli meg. Igaz, hogy „sportos”, a mindennapi száz fekvõtámasz után még csak nem is liheg. S ami nekem leginkább imponál, hogy a „gyûrõdést” úgy bírja, mint senki más. Egy pár perc alatt „kamera kész” állapotba tud kerülni, vasalt ing, zakó és az elmaradhatatlan friss virág a gomblyukban: Frei Tamás mindig üzemképes. És felkészült is. Nincs késõ éjszakába nyúló poharazás, diszkózás és egyéb „haszontalankodás”, hanem van helyette jóformán minden este alapos felkészülés a következõ napra. Lehet, hogy csak az operatõr meg a kamera optikája elõtt fog beszélni – de végül is milliókhoz szól, az elõadásnak tökéletesnek kell lennie, akár trópusi hõséget, õserdei piócát vagy kétes szándékú, esetleg veszélyes embereket mutat be a nézõknek.

Sydneyben szokatlanul laza volt a program, két interjún kívül javarészt csak pihenéssel töltötték idejüket. Sydneyi barátaink ki is használták az alkalmat, hogy találkozhassanak Tamással és Lászlóval, mégpedig fehér asztal mellett, itt nálunk, a mi otthonunkban. Konzulunk, Jancsi Zoltán és felesége, Ildikó is eljött, akárcsak a mindenki által ismert és szeretett Horváth János dzsesszzongorista és felesége, Gyöngyi, a Kolozsi házaspár, meg hát még jó néhány kedves barátunk. Mondanom sem kell, hogy Tamás pompás történeteit, a riportkészítéssel kapcsolatos anekdotáit mindenki nagy élvezettel hallgatta.

Vacsora után egy valódi Frei-specialitásban is volt részünk: Tamás bemutatta barista tudását és csodálatos csokis- narancshéjas cubachinókat fõzött. Ráadásul õ is szolgálta fel a kávéremekeket, s így most már mondhatjuk, hogy mi olyan vacsorákat szoktunk rendezni, ahol Frei Tamás szervíroz…

Hangay György (Sydney)