|
Széplaki
József könyvtáros, bibliográfus a
tengerentúli magyar múltat igyekszik átmenteni Kossuth
amerikai kutatója Hatvani
vasutas család gyermekeként született, majd a sorsa úgy hozta, hogy évtizedeken
át híres amerikai egyetemi könyvtárak vezetõ beosztású munkatársaként
szolgálhatta a világ túlsó felén a magyar nyelv és kultúra legszebb
hagyományait. Széplaki József, a közismert könyvtáros, bibliográfus, költõ,
tanulmányaival, cikkeivel, elõadásaival, kiállításaival, szépirodalmi
alkotásaival és – nem utolsósorban – Kossuth amerikai látogatásáról készült
bibliográfiájának kiadásával hívta fel magára a közfigyelmet. Jelentõs a
különbözõ egyesületek – Bevándorlás-történet Kutató Központ, Árpád Akadémia –
vezetõ munkatársaként végzett tevékenysége is.
Amerikába
érkezve - 1956 decemberét írtunk ekkor -, a nyelvi nehézségek miatt több évig
nem tudott könyvtárosként elhelyezkedni. Különbözõ munkaterületeken dolgozott –
esetenként fizikai munkát is végzett –, miközben angolul tanult a New Jersey
állambeli Rutgers Egyetemen. Tanulmányai befejezése után, 1963-ban a Brandeis
Egyetem (Waltham, Ma.) könyvtárában beszerzõ könyvtárosi állást kapott, késõbb
– látva igyekezetét – kinevezték osztályvezetõnek. Két évig – 1967-69-ig – az
Information Dinamics Co.-nál állt alkalmazásban, 1968-ban tanfolyami elõadó is
volt, s munkájával nagyban hozzájárult a könyvtárak által ma már jól ismert
Micrographic Catalog Retrieval System létrehozásához. A
következõ évben, 1969-ben az Ohiói Egyetem (Athens) könyvtárában a
sorozatkiadványok osztályvezetõje, majd 1974-tõl a Minnesotai Egyetem
könyvtárának beszerzési osztályát irányította, és az Immigration History
Researcs Center magyar részlegének tanácsadója volt. A magyar anyagról
bibliográfiát szerkesztett, amely 1977-ben a Minnesotai Egyetem kiadásában
jelent meg. Szellemi
tevékenysége fõleg olyan kiadványokban ölt testet, amely a legtöbb esetben az
amerikai magyarság identitásának megtartásával, megõrzésével kapcsolódik össze.
Ezt igazolja két mûve is, a Valahonnan valahová (Boston, 1966) és a Magyarok
Amerikában (New York, 1975). Természetesen a hazai történészek, bibliográfusok
és könyvtári szakembereket is számon tartják és értékelik a szerzõ kutatásait,
és kutatásokkal összefüggõ tudományos észrevételeit. Erre példa az Élet és
Irdalom 1977. május 28-i számában megjelent tanulmánya, amelynek címe:
Magyarságkutatás Amerikában. Ebben a szerzõ az amerikai magyarság történetének
kronológiáját adja 1583-tól, a költõ, humanista Budai Parmenius Istvántól – õ
volt az elsõ magyar az Újvilágban – Mindszenty József bíboros, prímás 1974-i
második amerikai látogatásáig. Széplaki
József a hivatása mellet értékes magyarság-szolgálatot is végzett. Felismerte
az amerikai magyar könyvanyag bibliográfiai feldolgozásának hiányát, ezért
számos magyar vonatkozású könyvészeti kiadványt szerkesztett. Ez a szellemi
érdeklõdés fõleg három jelentõs magyar személyiség, Kossuth Lajos, Bartók Béla
és Mindszenty József amerikai tartózkodásához kapcsolódik. A Bartók-anyag
elején „Bartok the teacher” címmel Christine Ahrendt személyes élményeit is
közzéteszi, aki 1944-ben a 2. vonósnégyes elemzése kapcsán zeneiskolai
hallgatóként kereste fel a zeneszerzõt New Yorkban. Széplaki
József egyik legjelentõsebb munkája: Louis Kossuth –The Nation's Quest”, amely
Kossuth amerikai útjának 125. évfordulóján, 1976-ban jelent meg. Ez a könyv
sokkal több annál, mint amennyit a címe elárul, ugyanis nem csupán kiadványokat
sorol fel, hanem részletesen leírja Kossuth amerikai útját, térképekkel együtt
közli, hogy mikor hol járt, s kitér Kossuthról Amerikában elnevezett földrajzi
helyekre, helységekre, utcákra, terekre. Majd bemutatja, hogy különbözõ
képzõmûvészeti ágakra – szobrászokra, festõkre, grafikusokra – bontva, milyen
hatással volt Kossuth amerikai útja: a szerzõ által kb. 50 képzõmûvészeti
alkotásról szerezhettünk így tudomást. A Kossuthról szóló szépirodalmi
alkotások száma is igen jelentõs. A különbözõ jeles szerzõk mintegy 550 versben
dicsõítik Kossuthot, az amerikai nép vendégét. A szerzõt a Kossuth Alapítvány
kuratóriuma, az 1992-es Kossuth-évfordulón, e nagy lélegzetû munkájáért
Kossuth-éremmel jutalmazta.
A
kronológia után dokumentumok következnek, amelyek közül érdekesek a
Koszta-ügyre vonatkozó iratok. Ez volt ugyanis az elsõ eset, hogy az USA
külföldön fellépett egy Amerikában élõ, de nem amerikai állampolgár bevándorló
érdekei védelmében. Itt az amerikai útlevéllel utazó Koszta Mártonról van szó,
akit 1854 júniusában Szmirnában az osztrákok letartóztattak, de amerikai
ultimátumra szabadon engedték. Néhány
évvel késõbb Széplaki József kiadta Hungarians in the United States and Canada
(1977) címû bibliográfiáját. A magyar származású könyvtáros-bibliográfus,
tudományos munkásságáért elnyerte az Árpád Akadémia ezüst-, majd aranyérmét
(1973). A hagyományos évenkénti Magyar Találkozókon rendszeresen tartott
elõadást a magyar vonatkozású amerikai gyûjteményekrõl. Ezzel
azonban még korántsem merült ki a munkássága. Sokoldalúságát bizonyítja a
különbözõ témájú kiállítások szervezése, amelyek a magyarlakta területek egyes
városaiban a Magyar Napok keretében kerültek terítékre. Ezeken a tárlatokon nem
csak népmûvészetünk egy-egy szép alkotását tekinthették meg az érdeklõdök,
hanem könyvek és régi pénzek kiállításával, s magyar vonatkozású relikviák
bemutatásával tették még hatásosabbá a kiállítás magyar jellegét. Széplaki
József – aki 2001-tõl nyugdíjas – már jó ideje fényképezéssel is foglakozik, és
ezen a területen is jelentõs eredményeket ért el. Számos kiállítása mellett
alkotásai a különbözõ kiadványokban is megjelentek. B. R.
|
Hangulatlopás Vasárnap
este, az októberi hideg már megcsípte a fák leveleit, és kezdik felvenni
ezerszínû ruhájukat. A szél beletúr a fák koronájába, és nekiveri a ház
falának. Hideg van. Egy kicsit borzongva szaladunk be a házba. Látogatóba
megyünk egy jó baráthoz. Öten
vagyunk. Különbözõ évek és különbözõ korok beszélgetnek egymással, csak egy a
közös: magyarok vagyunk, de ez mély és igaz. A szoba meleg és barátságos, egy
kis ital, egy kis sütemény, egy kis vita és otthon érezzük magunkat. Peregnek a
szavak: mûvészet, Amerika, fiatalság, züllés, divat, jövõ, múlt, háború, gyerekek,
zene, irodalom, itt és ott, egy kis felszabadult hangzavar. Fesztelen társalgás
a négy fal között, egy kis szigeten az idegen világban. Valaki leül a
zongorához, új és régmúlt melódiák kúsznak agysejtjeinkbe, arcunk, mint tükör
veri vissza érzelmeinket, a derût és a bánatot. Nincs logika, nincs
következetesség, nincs hajsza, nincs idegen világ, csak a melódia. Egypár órára
együtt vagyunk, magunknak, valahol máshol, nem otthon, nem itt – egyik sem
reális –, valami képzelt világban lebegünk, amirõl azt hisszük, hogy valóság.
Valami belénk mar, és valami fáj, valami hiányzik, amikor megvan, az állandó
hangulata az életnek. Van talaj, de nincs gyökér, élünk, de nem éljük át az
életet, csak hangulatot lopunk … magyar hangulatot. Beszélgetünk… a szavak egybeolvadnak
a dallammal, nem is lényeges, nem azért jöttünk, hogy értsük egymást, azért
jöttünk, hogy érezzük egymást, hogy feloldódjunk egymásban egy pillanatra. Jó
éjszakát, és érezzük, hogy ebben a pillanatban valami szertefoszlik, ami közös
volt, és tudjuk, hogy újra kezdjük. Mint ismétlõ ritmusa életünknek,
összejövünk és elválunk. Beülünk a
kocsiba. A motor felbõg és rohanunk. Reflektorfények vágnak a szemünkbe.
Idegeink lassan veszik át a valóságot, révült szemmel nézünk körül, és kezdünk
ébredni. (1972)
Búcsúzom
és újra kezdem Búcsúzom
a fáktól, a háztól, búcsúzom a
virágtól, búcsúzom
a földtõl. Búcsúzom
valamitõl. A lelkem
újra szakad, darabokban
omolva fekszem. Életem
újra kezdem! Az esõ
zuhog, tétován
merengek a szobám
sarkában. Újra
kezdem! De mit? Csontvázzá
dermedt szobák merednek
rám! Festmények dobozba
hullva fekszenek, az ég
dörög, és én
remegek. Újra
kezdem, de mit? A harc
áll! Nem
tudom, kivel és mivel, de áll! Élni
kell! És húzom
az igát! De nem
tudom, mit, de élni
kell! Búcsúzom
újra! És
ezerszer kezdem újra és
újra, üvöltve
bár, és
fogcsikorgatva. Velõmbe
hatva az akarat
tör át! Az
asztalra csapva röpül
körülöttem a világ. Atombombák
potyognak és épül a
"szép, új világ!" Búcsúzom,
Isten veled! Szép
volt, álomba
ringva éltem a múlt
halmazán: összeomolnak, összeomolnak. Búcsúzom
újra és újra, itt az új
világ, az új
világ, az új
világ! (1975)
|
Széplaki
József 1932-ben született Hatvanban. Középiskoláit szülõhelyén és a fõvárosban
végezte, a könyvtáros diplomáját a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai
Fõiskolán szerezte. Ezután a budapesti Szakszervezeti Könyvtárban beosztott,
majd vezetõ könyvtárosként dolgozott 1956-ig. A forradalom és szabadságharc
leverése után vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba, de idegen közegben
is a magyar nyelv és kultúra igehirdetõjévé vált.
Széplaki
József másik, szintén alapvetõ fontosságú mûve az Ethnic Chronology Series 18.
számaként megjelent The Hungarians In America 1583-1974. Az amerikai magyarság
történeti kronológiáját Budai Parmenius Istvántól kezdve egészen Mindszenty
József bíboros 1974-i, második látogatásáig követi végig. A kronológia elején
ugyanakkor megemlíti Leif Ericssen amerikai útját (kb. 1000-ben), mivel egyes
kutatók feltételezése szerint nem kizárt, hogy a vikingek társaságában lévõ
Tyrkir nevezetû egyén, Leif szolgája és nevelõapja (ez az ügyes kezû,
vékonyarcú, alacsony ember, aki délrõl származott és ismerte a szõlõt) magyar
származású volt. 


