Széplaki József  könyvtáros, bibliográfus a tengerentúli magyar múltat igyekszik átmenteni

Kossuth amerikai kutatója

 

Hatvani vasutas család gyermekeként született, majd a sorsa úgy hozta, hogy évtizedeken át híres amerikai egyetemi könyvtárak vezetõ beosztású munkatársaként szolgálhatta a világ túlsó felén a magyar nyelv és kultúra legszebb hagyományait. Széplaki József, a közismert könyvtáros, bibliográfus, költõ, tanulmányaival, cikkeivel, elõadásaival, kiállításaival, szépirodalmi alkotásaival és – nem utolsósorban – Kossuth amerikai látogatásáról készült bibliográfiájának kiadásával hívta fel magára a közfigyelmet. Jelentõs a különbözõ egyesületek – Bevándorlás-történet Kutató Központ, Árpád Akadémia – vezetõ munkatársaként végzett tevékenysége is.

 

Széplaki József 1932-ben született Hatvanban. Középiskoláit szülõhelyén és a fõvárosban végezte, a könyvtáros diplomáját a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Fõiskolán szerezte. Ezután a budapesti Szakszervezeti Könyvtárban beosztott, majd vezetõ könyvtárosként dolgozott 1956-ig. A forradalom és szabadságharc leverése után vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba, de idegen közegben is a magyar nyelv és kultúra igehirdetõjévé vált.

Amerikába érkezve - 1956 decemberét írtunk ekkor -, a nyelvi nehézségek miatt több évig nem tudott könyvtárosként elhelyezkedni. Különbözõ munkaterületeken dolgozott – esetenként fizikai munkát is végzett –, miközben angolul tanult a New Jersey állambeli Rutgers Egyetemen. Tanulmányai befejezése után, 1963-ban a Brandeis Egyetem (Waltham, Ma.) könyvtárában beszerzõ könyvtárosi állást kapott, késõbb – látva igyekezetét – kinevezték osztályvezetõnek. Két évig – 1967-69-ig – az Information Dinamics Co.-nál állt alkalmazásban, 1968-ban tanfolyami elõadó is volt, s munkájával nagyban hozzájárult a könyvtárak által ma már jól ismert Micrographic Catalog Retrieval System létrehozásához.

A következõ évben, 1969-ben az Ohiói Egyetem (Athens) könyvtárában a sorozatkiadványok osztályvezetõje, majd 1974-tõl a Minnesotai Egyetem könyvtárának beszerzési osztályát irányította, és az Immigration History Researcs Center magyar részlegének tanácsadója volt. A magyar anyagról bibliográfiát szerkesztett, amely 1977-ben a Minnesotai Egyetem kiadásában jelent meg.

Szellemi tevékenysége fõleg olyan kiadványokban ölt testet, amely a legtöbb esetben az amerikai magyarság identitásának megtartásával, megõrzésével kapcsolódik össze. Ezt igazolja két mûve is, a Valahonnan valahová (Boston, 1966) és a Magyarok Amerikában (New York, 1975). Természetesen a hazai történészek, bibliográfusok és könyvtári szakembereket is számon tartják és értékelik a szerzõ kutatásait, és kutatásokkal összefüggõ tudományos észrevételeit. Erre példa az Élet és Irdalom 1977. május 28-i számában megjelent tanulmánya, amelynek címe: Magyarságkutatás Amerikában. Ebben a szerzõ az amerikai magyarság történetének kronológiáját adja 1583-tól, a költõ, humanista Budai Parmenius Istvántól – õ volt az elsõ magyar az Újvilágban – Mindszenty József bíboros, prímás 1974-i második amerikai látogatásáig.

Széplaki József a hivatása mellet értékes magyarság-szolgálatot is végzett. Felismerte az amerikai magyar könyvanyag bibliográfiai feldolgozásának hiányát, ezért számos magyar vonatkozású könyvészeti kiadványt szerkesztett. Ez a szellemi érdeklõdés fõleg három jelentõs magyar személyiség, Kossuth Lajos, Bartók Béla és Mindszenty József amerikai tartózkodásához kapcsolódik. A Bartók-anyag elején „Bartok the teacher” címmel Christine Ahrendt személyes élményeit is közzéteszi, aki 1944-ben a 2. vonósnégyes elemzése kapcsán zeneiskolai hallgatóként kereste fel a zeneszerzõt New Yorkban.

Széplaki József egyik legjelentõsebb munkája: Louis Kossuth –The Nation's Quest”, amely Kossuth amerikai útjának 125. évfordulóján, 1976-ban jelent meg. Ez a könyv sokkal több annál, mint amennyit a címe elárul, ugyanis nem csupán kiadványokat sorol fel, hanem részletesen leírja Kossuth amerikai útját, térképekkel együtt közli, hogy mikor hol járt, s kitér Kossuthról Amerikában elnevezett földrajzi helyekre, helységekre, utcákra, terekre. Majd bemutatja, hogy különbözõ képzõmûvészeti ágakra – szobrászokra, festõkre, grafikusokra – bontva, milyen hatással volt Kossuth amerikai útja: a szerzõ által kb. 50 képzõmûvészeti alkotásról szerezhettünk így tudomást. A Kossuthról szóló szépirodalmi alkotások száma is igen jelentõs. A különbözõ jeles szerzõk mintegy 550 versben dicsõítik Kossuthot, az amerikai nép vendégét. A szerzõt a Kossuth Alapítvány kuratóriuma, az 1992-es Kossuth-évfordulón, e nagy lélegzetû munkájáért Kossuth-éremmel jutalmazta.

Széplaki József másik, szintén alapvetõ fontosságú mûve az Ethnic Chronology Series 18. számaként megjelent The Hungarians In America 1583-1974. Az amerikai magyarság történeti kronológiáját Budai Parmenius Istvántól kezdve egészen Mindszenty József bíboros 1974-i, második látogatásáig követi végig. A kronológia elején ugyanakkor megemlíti Leif Ericssen amerikai útját (kb. 1000-ben), mivel egyes kutatók feltételezése szerint nem kizárt, hogy a vikingek társaságában lévõ Tyrkir nevezetû egyén, Leif szolgája és nevelõapja (ez az ügyes kezû, vékonyarcú, alacsony ember, aki délrõl származott és ismerte a szõlõt) magyar származású volt.

A kronológia után dokumentumok következnek, amelyek közül érdekesek a Koszta-ügyre vonatkozó iratok. Ez volt ugyanis az elsõ eset, hogy az USA külföldön fellépett egy Amerikában élõ, de nem amerikai állampolgár bevándorló érdekei védelmében. Itt az amerikai útlevéllel utazó Koszta Mártonról van szó, akit 1854 júniusában Szmirnában az osztrákok letartóztattak, de amerikai ultimátumra szabadon engedték.

Néhány évvel késõbb Széplaki József kiadta Hungarians in the United States and Canada (1977) címû bibliográfiáját. A magyar származású könyvtáros-bibliográfus, tudományos munkásságáért elnyerte az Árpád Akadémia ezüst-, majd aranyérmét (1973). A hagyományos évenkénti Magyar Találkozókon rendszeresen tartott elõadást a magyar vonatkozású amerikai gyûjteményekrõl.

Ezzel azonban még korántsem merült ki a munkássága. Sokoldalúságát bizonyítja a különbözõ témájú kiállítások szervezése, amelyek a magyarlakta területek egyes városaiban a Magyar Napok keretében kerültek terítékre. Ezeken a tárlatokon nem csak népmûvészetünk egy-egy szép alkotását tekinthették meg az érdeklõdök, hanem könyvek és régi pénzek kiállításával, s magyar vonatkozású relikviák bemutatásával tették még hatásosabbá a kiállítás magyar jellegét.

Széplaki József – aki 2001-tõl nyugdíjas – már jó ideje fényképezéssel is foglakozik, és ezen a területen is jelentõs eredményeket ért el. Számos kiállítása mellett alkotásai a különbözõ kiadványokban is megjelentek.                                    B. R.

 

 

Széplaki József – könyvtáros, biográfus, fotómûvész. Szül.: Hatvan, 1932. április 17. A budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Fõiskolán könyvtár szakos diplomát szerzett. 1955-56-ig a budapesti Szakszervezeti Könyvtár vezetõje. 1957-ben az USA-ba vándorolt ki, ahol a Rutgers Egyetemen (N. J.) tanult tovább. Munkahelyek könyvtárosként: 1963-67: Brandeis Egyetem, 1967-68: Information Dynamics Co., 1969-74: Ohiói Egyetem, 1974-79: Monitor Systems Inc., 1979-81: Brookdale College. 1981-tõl az Elizabeth könyvtár (N. J.), majd a Warren Megyei Könyvtár mûszaki szolgálatának felügyelõje. 2001-tõl nyugdíjas.

A Nemzetközi PEN Klub, a Társadalomtudományok Nemzetközi Társasága, az Amerikai Könyvtáros Szövetség, az Amerikai Magyar Tanárok Szövetsége, a Magyar Szövetség, az Árpád Akadémia tagja.

 

 

Elismerések: Kossuth-emlékérem (1992), Árpád-ezüstérem (1972), Árpád-aranyérem (1973). Gyermekei: Viktor és Anikó. Fõ mûvei: Valahonnan, valahová (1966), Selected Bibliography on Hungary with Special Reference to the Hungarian Revolution 1956 (1971), Bibliography on Béla Bartók (1974), Doctoral Dissertations Related to Hungary Accepted in the United States and Canada and Bibliography on Hungary (1974), The Hungarians in America 1583-1974 (1975), Educational Motion Pictures and Filmstrips Related to Hungary and Hungarian Subjects (1976), Hungarians in the United States and Canada (1977), Bibliography on Cardinal Mindszenty (1977), Louis Kossuth "The Nation's Guest" (1976).

 

 

Mindszenty

 

Bíborban és vasban

komor akarattal,

mereven, mint az acél,

nem hajlik, de pattan.

 

Mélységgel és hittel,

csalódással, de szeretettel

mondta: Uram, bocsásd meg…

nem tudják, mit cselekednek!

 

Magyarság és hivatás,

kettétört az élet,

meghajolva vitte

az acél keresztet.

 

Amerikától Kanadáig,

Afrikától Ausztráliáig

az igét hirdette:

szeretet, szeretet, szeretet!

 

Lelkében a hittel

kezét kitárta

és átfogta, átölelte

a nyolcadik törzset.

 

Bíborban és vasban

komor akarattal,

mereven, mint az acél,

nem hajlott, de pattant.

(1975)

 

Hangulatlopás

 

Vasárnap este, az októberi hideg már megcsípte a fák leveleit, és kezdik felvenni ezerszínû ruhájukat. A szél beletúr a fák koronájába, és nekiveri a ház falának. Hideg van. Egy kicsit borzongva szaladunk be a házba. Látogatóba megyünk egy jó baráthoz.

Öten vagyunk. Különbözõ évek és különbözõ korok beszélgetnek egymással, csak egy a közös: magyarok vagyunk, de ez mély és igaz. A szoba meleg és barátságos, egy kis ital, egy kis sütemény, egy kis vita és otthon érezzük magunkat. Peregnek a szavak: mûvészet, Amerika, fiatalság, züllés, divat, jövõ, múlt, háború, gyerekek, zene, irodalom, itt és ott, egy kis felszabadult hangzavar. Fesztelen társalgás a négy fal között, egy kis szigeten az idegen világban. Valaki leül a zongorához, új és régmúlt melódiák kúsznak agysejtjeinkbe, arcunk, mint tükör veri vissza érzelmeinket, a derût és a bánatot. Nincs logika, nincs következetesség, nincs hajsza, nincs idegen világ, csak a melódia. Egypár órára együtt vagyunk, magunknak, valahol máshol, nem otthon, nem itt – egyik sem reális –, valami képzelt világban lebegünk, amirõl azt hisszük, hogy valóság. Valami belénk mar, és valami fáj, valami hiányzik, amikor megvan, az állandó hangulata az életnek. Van talaj, de nincs gyökér, élünk, de nem éljük át az életet, csak hangulatot lopunk … magyar hangulatot. Beszélgetünk… a szavak egybeolvadnak a dallammal, nem is lényeges, nem azért jöttünk, hogy értsük egymást, azért jöttünk, hogy érezzük egymást, hogy feloldódjunk egymásban egy pillanatra.

Jó éjszakát, és érezzük, hogy ebben a pillanatban valami szertefoszlik, ami közös volt, és tudjuk, hogy újra kezdjük. Mint ismétlõ ritmusa életünknek, összejövünk és elválunk.

Beülünk a kocsiba. A motor felbõg és rohanunk. Reflektorfények vágnak a szemünkbe. Idegeink lassan veszik át a valóságot, révült szemmel nézünk körül, és kezdünk ébredni.

(1972) 

 

Búcsúzom és újra kezdem

 

Búcsúzom a fáktól, a háztól,

búcsúzom

a virágtól,

búcsúzom a földtõl.

 

Búcsúzom valamitõl.

A lelkem újra szakad,

darabokban omolva

fekszem.

 

Életem újra kezdem!

Az esõ zuhog,

tétován merengek

a szobám sarkában.

 

Újra kezdem!

De mit?

Csontvázzá dermedt szobák

merednek rám!

 

Festmények

dobozba hullva fekszenek,

az ég dörög,

és én remegek.

 

Újra kezdem,

de mit?

A harc áll!

Nem tudom, kivel és mivel,

de áll!

 

Élni kell!

És húzom az igát!

De nem tudom, mit,

de élni kell!

 

Búcsúzom újra!

És ezerszer kezdem

újra és újra,

üvöltve bár,

és fogcsikorgatva.

 

Velõmbe hatva

az akarat tör át!

Az asztalra csapva

röpül körülöttem

a világ.

 

Atombombák potyognak

és épül a "szép, új világ!"

Búcsúzom, Isten veled!

 

Szép volt,

álomba ringva éltem

a múlt halmazán:

összeomolnak,

összeomolnak.

 

Búcsúzom újra és újra,

itt az új világ,

az új világ,

az új világ!

(1975)