Vujity Tvrtko New Yorkba látogatott és elkápráztatta a helyi magyarságot

Pokoli történetek a Kék Dunában

A New York-i Blue Danube Gift magyar könyvesbolt tulajdonosai, Bartos Gyula és Melinda, a közelmúltban író-olvasó találkozót szerveztek a Magyar Házban. Az ugyanarra az idõpontra meghirdetett népszerû énekes esztrádmûsor ellenére anynyira megtelt a terem, hogy pótszékeket kellett beállítani, a fiatalok habozás nélkül lekuporodtak a földre és hallgatták a szerzõt. Több amerikai látogató is volt, akik a vetítés kedvéért jöttek.

Meghívott vendégük, a 34 éves sztár filmes, újságíró és író Vujity Tvrtko, a Pulitzer-emlékdíj tulajdonosa, aki a külföldön élõ magyarok körében is közkedvelt Pokoli történetek sorozat szerzõje. A könyvismertetõvel összekötött filmvetítésre saját költségén utazott New Yorkba, azzal a kéréssel, hogy az elõadásán ne legyen belépõ, ezért az összes felmerült költséget a szervezõk állták. Az itt eladott könyvei árából sem kért részesedést, készségesen dedikált, fényképezkedett és társalgott bárkivel a közönség soraiból.

Vujity Tvrtko pályafutása 19 éves korában kezdõdött egy véletlen folytán, amikor körbezárták a határt az akkori Jugoszláviában. A fiatalember csupán a Magyar Televízió Híradó stábjának akart tolmácsolni, de a sors iróniája folytán újságírói megbízásokat kapott. Késõbb a TV2 szerzõdtette, azóta számukra forgat.

Vajon miben rejlik a varázsa ennek a fiatalembernek? Megdöbbentõ témaválasztása a minden képzeletet felülmúló, elképesztõ valóságot tükrözi. Mirõl is szólnak a filmek és a könyvek? Környezetünk pokláról, a koszovói háborúról, Szarajevó borzalmairól, a csernobili katasztrófáról, a romániai és etiópiai lepratelepek lakóiról, az albániai bunkerekrõl, az AIDS-es gyermekekrõl, szenvedõkrõl, túlélõkrõl, az utolsó hadifogolyról, hõsökrõl és antihõsökrõl. Eközben gyönyörû, egzotikus úti filmeket is láthatunk az Amazonas dzsungelérõl, Albániáról, és azokról a tájakról, ahol Tvrtko megfordult.

Az elmúlt hét évben született hat kötetében lebilincselõen izgalmasan örökíti meg azt az ördögi, vagy akár angyali kört, amely többnyire az adott történelmi helyzetek terméke.

Tvrtkóval történt beszélgetésem során elsõként rákérdeztem különös hangzású nevére:

– Amikor ezt a számunkra nehezen kimondható nevet választottad, minket akartál próbára tenni, vagy megtréfálni?

– Nem tréfa, inkább politika volt. Korábban Magyarországon a demokrácia megszületése elõtt csak bizonyos neveket adhattak a szülõk gyermekeiknek, ezért ez a demokrácia próbája is volt, üzenet a magyarországi kisebbségek felé. Nekem lehetõségem volt egy olyan korszakban nevet választani és változtatni, mikor ez nem volt többé probléma. Bár magyarországi horvát származású vagyok, nagyon is magyarnak tekintem magam, és büszke vagyok szülõvárosomra, Pécsre, és a kultúrfõvárosi kampány hivatalos képviselõjeként tevékenykedem.

– Akkor ezzel a szláv névvel szereztél a magyar kultúrának hírnevet. Ha már a szlávoknál tartunk, és tolmács akartál lenni, tudni szeretném, hány nyelven beszélsz?

– A délszláv nyelvekben mozgok otthonosan, anyanyelvi szinten beszélek horvátul, szerbül, bolgárul, jól tudok oroszul és bosnyákul, persze az északi szláv nyelveket is jól értem, a Miami Egyetemen pedig angolul tartok elõadásokat.

– Milyen témák érdekelnek a legjobban?

– A festõi, egzotikus tájak, a mindennapi hõsök, és általában az emberek, emberi értékek és sorsok. Nemcsak filmforgatás és írás a passzióm, szívesen tartok könyvismertetõket, és szeretek szórakoztatni, örömet okozni. 

– Volt-e már korábban hasonló rendezvényed Amerikában?

– Ez a New York-i volt itt az elsõ, de a késõbbiekben tervezzük Gyuláékkal, hogy író-olvasó találkozót szervezünk  New Jerseyben, Kaliforniában, és a könyvesbolton keresztül volt már érdeklõdés Kanadából, Floridából, Hawaiiról is.

– Hogyan viszonyulsz a magyar politikához, van-e kedvenc pártod?

– Kedvenc pártom az emberek „pártja”,  leginkább hõseimhez és tájaimhoz vonzódom, boldog vagyok, ha segíthetek riportalanyaimon, akik személyes barátaimmá váltak. A Baptista Szeretetszolgálattal együtt dolgozunk az emberi sorsok jobbá tételén. Az én világom mentes a társadalmi sallangoktól és mindenfajta protokolltól. A belsõ értékeket nézem az emberekben.

– Sokat olvastam rólad, és a kiváló kritikák mellett volt olyan is, amely, mint a legtöbb sztárt, téged is lehúzott...

– Mint mindenhol, Magyarországon is érvényes a kenyéririgység, némi rosszindulattal fûszerezve. Ezek a támadó cikkek aláírás nélkül jelentek meg, ez a tény sok mindent megmagyaráz. Minden történetemet, filmemet dokumentumokkal tudom igazolni, de nem érzem úgy, hogy ilyen anonim támadásokra reagálnom kellene.

– Hogyan ítéled meg az amerikai magyar sajtót?

– Lelkesen olvasgatom többek közt a Panorámát is, mely egyik kedvenc újságom. Hasonló témákkal foglalkozik, mint én, a mindennapi hõsöket szerepelteti, riportalanyai többnyire sokat tesznek a magyarságért, olyanok, akikre büszkék vagyunk. Egyik filmem alapötletét például a Panorámából merítettem.

– Az egyetemi angol nyelvû elõadásaidon kívül milyen terveid vannak Amerikában?

– Barátommal Simonyi András nagykövettel dolgozunk Magyarország népszerûsítésén. Február 8-án konferenciára vagyunk hivatalosak, amelyen többek között Bill Clinton is részt vesz.

– Mi lesz az elõadásotok témája?

– Hogyan tudja a újságírás a világot megváltoztatni?

Vujity Tvrtkót vendégül látta Tom Lantos, a kongresszus emberi jogi bizottságának tagja. A riporter az itthon már jól ismert hétköznapi hõsökrõl szóló összefoglalóval készült a beszélgetésre, amelyen ott volt Simonyi András, hazánk nagykövete is. Tvrtko igy kommentálta az eseményt:

– Pécs 2010-ben Európa Kulturális Fõvárosaként nem csak saját magát, hanem egész Magyarországot is képviselni fogja Európában és a világban. Büszke vagyok arra, hogy városomnak új barátot, magas rangú támogatót szereztünk.

S. Becsky Éva