Andy Grove, aki az év embere volt Amerikában

Processzorok professzora

„Budapesten, Magyarországon születtem 1936-ban. Mire húszéves lettem, átéltem egy magyar fasiszta önkényuralmat, egy német katonai megszállást, a nácik 'végső megoldását', a szovjet hadsereg ostromát, a háború után egy kétségbeesett próbálkozást a demokráciára, néhány kommunista elnyomó rendszert, és a népi felkelést, amelyet fegyveres elnyomás követett” – így kezdi önéletrajzi írását Gróf András, a magyar menekültből lett sikeres amerikai üzletember.

Ismert, hogy az amerikai nép milyen szeretettel fogadta a magyar forradalom menekültjeit. Az Eisenhower-kormány még szavakban sem adott támogatást a magyaroknak a forradalom alatt, amit az amerikai társadalom némi szégyenérzettel ellensúlyozni próbált. Ennek egyik megnyilatkozása volt, amikor a Time magazin 1957 januárjában a fiatal magyar szabadságharcost jelölte meg, mint az év emberét. A 20 éves egyetemista Gróf már akkor élő példája lehetett volna az év emberének. Ő azonban nem volt szabadságharcos, mert félt. A félelmet később is a sikeres ember egyik ismertetője-

lének nevezte, ahogy azt kifejtette egyik könyvében: Csak a paranoiás érvényesül. Végül 41 év múlva lett az év embere, amit az amerikai gazdasági életben elért sikereivel érdemelt ki.

Közben azonban Gróf Andrásból Andrew Stephen (Andy) Grove lett.

Az élete első húsz évét leíró könyvében (Swimming Across) Andy beszámol középosztálybeli családjáról, amelyet csak a háború utolsó évében érint a zsidóüldözés. Apját behívják munkaszolgálatra, ahonnan hosszú szovjet fogság után szabadul. Őt anyjával együtt keresztény családok bújtatják, és nagyobb veszteség nélkül vészelik át a nehéz időket. A család nem vallásos, és 1958-ban maga katolikus templomban esküszik meg feleségével, az osztrák származású Eva Kastannal.

Andy a híres fasori evangélikus gimnáziumban kezdte tanulmányait, majd annak államosítása után került a Madách gimnáziumba. Tanárai hamar felismerték kiváló képességeit és nagy jövőt jósoltak neki. Fizikatanára, Volenski mondta egy szülői értekezleten: „Az élet olyan, mint egy nagy tó. Mind elindulnak a túlsó part felé úszva, azonban nem mindenki fog megérkezni. Gróf azonban bizonyosan ott lesz.”

Valóban, Andy Grove sikeresen megérkezett az óceán túlpartjára. Otthon egy évet végzett kémikusként a tudományegyetemen, Amerikában aztán a New York-i City College vegyészmérnök hallgatója lett, majd a berkeleyi egyetemen fejezte be tanulmányait. Jellemző, hogy míg a magyarországi támogatóiról a későbbiek során hallani sem akar, a City College mérnöki fakultásának 2005-ben 26 millió dollárt adományozott. Ez volt az iskola történetében a legnagyobb felajánlás, aminek a következtében aztán róla nevezték el a CCNY School of Engineeringet.

Andy Grove munkabírása szinte határtalan. A Fairchild Semiconductor vállalatnál kezd, majd amikor 1968-ban onnan két kiváló mérnök, Gordon Moore és Robert Noyce kiválik és megalapítja az Intel (Integrated Electronics) vállalatot, Andy velük megy. Ő lesz az első alkalmazott, és magával viszi Vadász Lászlót (Leslie) is, aki, mint a vállalat második alkalmazottja szintén hatalmas karriert futott be. Grove mérnöki munkája mellett szakcikkeket ír, könyveket publikál, számos szabadalmat készít, tanít a berkeleyi egyetemen és egyre inkább a vállalatvezetés (menedzsment) felé fordul a figyelme. Sikerének éppen ez a titka, hiszen sok kiváló mérnök dolgozik az elektronika területén, de kevés az igazán kitűnő menedzser. Andy pedig a legjobbakkal vetekszik ezen a téren.

Így érdemelte ki 1997-ben a Time magazin megtisztelő MAN OF THE YEAR címét. Az Intel az irányításával – a Don's Review szerint – az Egyesült Államok öt legjobban vezetett vállalatának egyike lett. Nem csoda, hogy Andyt a USA tíz legbefolyásosabb üzletembere egyikének tekintik. Azonban egy más, az Intel vállalatról írott könyv sokkal kedvezőtlenebb képet fest Grove szerepléséről. (Tim Jackson: Inside Intel – Andy Grove and the Rise of the World's Most Powerful Chip Company, Penguin, NY 1997)

A „komputerforradalom” három legfontosabb személyisége Andy Grove, Bill Gates (Microsoft) és Steve Jobs (Apple).  Ezek közül Andy volt az, aki felismerte, hogy a memory (software) helyett a logic (mikroprocesszor) az, ami a fejlődés irányát meg fogja szabni. A mikroproceszszor, a silicon chip, jelenti azt a desktop komputer használók számára, amit a folyóvíz-szolgáltatás jelentett az emberiségnek.

Lehet, hogy az eredmények és sikerek, amit Andy Grove elért, a tehetség mellett emigráns sorsának is köszönhető? Van egy olyan vélemény, hogy számtalan magyar külföldi sikerének titka abban rejlik, amikor otthonukból eljőve megszabadulnak magyar társaiktól. Míg Magyarországon az egymással való torzsalkodás köti le erőiket, külföldön ettől megszabadulva megtáltosodnak. Az új környezet kihívásaival teher nélkül nézhetnek szembe. Andy erről így ír: „Olyan ez, mint amikor az emigráns egy új hazába érkezik. Otthagyta az ismerős környezetet, a nyelvet, a kultúrát, a társakat, és mindazt ami ismert és kiszámítható volt, legyen az jó, vagy rossz. Elmegy egy új világba, új szokásokat, nyelvet kell megszoknia, új veszélyekkel és bizonytalanságokkal kell szembenéznie.” Az nyer, aki ezekkel legjobban meg tud birkózni.

Papp László