A tengerpartok magányos óriásai 1. rész

Világítótorony
Világítótorony

A világítótornyok úgy őrzik a tengerpartokat, mint csendes, magányos óriások. Éjszaka, főleg viharban
még a partközeli vizekben is könnyen el lehet tévedni. Minden világítótornyok
ősanyjának tekinthető az a torony, mely II. Ptolemaiosz uralkodása idején épült
i.e. 270 körül, a görög építész, Szosztratosz tervei alapján.

Százharmincöt méteres magasságával és három szintjével az akkori világ legmagasabb építményének
számított. Írásos bizonyítékok szerint fénye mintegy száz kilométer távolságig
is elhatolt a sötét éjszakában, biztos tájékozódási pontot adva az ott
elhajózónak. Az objektum funkciójának fontosságát jelzi az, hogy az újlatin
nyelvek némelyikében a toronynak otthont adó sziget neve, azaz Fárosz ma világítótornyot
jelent.

A világítótornyok azonban véletlenül sem egy letűnt korszak névtelen
óriásai. Mára többen is funkciót váltottak. Mint például a horvátországi Porer
világítótorony, amely 1833-ban épült az azonos elnevezésű kis szigeten, és
Isztria déli fokától délnyugatra helyezkedik el.

A szigetecske alig valamivel nagyobb egy 80 méter szélességű sziklánál, amely Premanturától 2.5 kilométerre pihen
a tengerben. A 35 méter magasságú torony a kőépület középpontján helyezkedik,
ahonnan minden irányban terjeszkednek a világítótorony gazdasági területei és
lakóhelyiségei. A közelben szép öblök és kis szigetecskék találhatók. Poreron
három kisebb móló is található. A kőépület földszintes objektum, betonozott
udvara van és az épületben két négyszobás apartmant alakítottak ki.

Kovács Rhewa Andrea

admin