|
Balogh Sándor:
Amerika az Én Hazám
Formátum:
A/5
Oldalszám: 126 oldal
Kiadó: Médiamix Kiadó
Ára
(Ft): 1490
Ára
(USD): 15
Az ár tartalmazza a házhozszállítás
díját is.
Előszó
Hol van Amerika?
Megvallom, megdöbbentem,
amikor Balogh Sándor szájából először hallottam, hogy „Amerika az én igazi hazám, életem legjobb lépése volt, hogy idejöttem…”Furcsán
hangzott számomra ez a mondat egy olyan igazi magyar romától, aki abba a
somogyi szegényvilágba született, ahol talán azt sem tudták, hogy egyáltalán létezik
Amerika, nemhogy odavágyódjanak. S
rosszul esett ez nekem személyesen is, mint hazafinak, aki soha nem éltem más
országban, mint Magyarországon, s csak egy hazát, Magyarországot tudok
elképzelni magamnak.
Aztán barátságunk során, megtudtam, hogy
fiatalkorában Sándor is csak egy hazát, Magyarországot képzelte
el magának, azt sem tudta, hogy a világon létezik olyan ország, hogy Amerikai
Egyesült Államok. Most könyvének
címe mégis ez: Amerika, az én hazám.
Nagyon
nehéz körülmények között éltek, egyszobás kis házban
nőttek fel heten, mindenben nélkülöztek.
A család kis jövedelmét az apa elitta. Sándor gyermekkori első elhatározása az volt, hogy
csak így ne kelljen élnie. Cseperedvén
szép családról, munkáról, boldogságról, szerelemről álmodozott. De tizenkét
esztendősen, bármilyen fájdalmas volt, el kellett hagynia édesanyját,
testvéreit, barátait, a kis faluját, játszótársait -egy
javítóintézetbe tették. Jövőkép? A
társadalomból való kitaszítottság, az állandó megkülönböztetés, megalázás, a bűnözés útja várt rá.
Emberpróbáló évek voltak ezek, de nem adta fel tervét: csak ne így éljek, csak
ne itt…De mégis ott élt és úgy…
Aztán tizennyolc évesen egy budapesti
család magához vette, s rendkívül boldog volt, hogy a hajógyár öntödéjében a
legnehezebb fizikai munkát végezte. Vasöntő lett, iskolában tanult, volt mit
enni, barátokkal járt. Úgy tűnt,
kezd megvalósulni az álom. Család, munka,
s jött az első szerelem is! Egy szép magyar lánnyal tervezgették a jövőt,
együtt jártak, álmodoztak. Ám mindhiába,
mert a szülők közölték: a lányuk nem mehet feleségül egy cigányhoz! Hogy még bonyolultabb legyen az életük,
megszületett a kislányuk, s már úgy tűnt, hogy ez mégiscsak összehozza őket, ám
a szülők makacsul közölték: nem, nem, nem –cigányhoz nem adjuk a lányunkat!
Bánatában Sándor világgá indult, több
országban megfordult, aztán maga sem tudta hogyan, egyszer csak a cédrusok
világában, Libanonban kötött ki az idegenlégiósok között.
Három éven át olajmezőt őrzött heti negyven márkáért.
Majd újabb fordulat: kitört a polgárháború, veszélybe került az élete, s egy
kalandos szökés után már egy repülőgépen ül, ahol azt sem tudja, hogy fogolyként
vagy menekülőként szállítják valahová Franciaországba.
De innen már nagyon haza akart menni, mindegy
hogy cigányoznak, mindegy, hogy szegénység, nélkülözés vár rá, de szeretné
látni a szerelmét, a kislányát, munkát akar, családot … Hamis útlevéllel megérkezik a szülőföldjére, ám a remélt
fogadtatás elmaradt, ugyanott tart minden az országban, ahonnan annak idején
elmenekült. Nem kell a családnak,
nem kell az országnak, gyökértelen lett, senki nincs, aki egy jó szót szólna
hozzá. El innen, újra! –érlelődött
ismét a kilátástalanság láttán a gondolat.
Megint útra kél valahová, egy hamis útlevéllel, egy bécsi turistacsoporttal 1985-ben
végleg elhagyja Magyarországot.
Azóta eltelt húsz esztendő. Balogh Sándort Amerika befogadta. Ez az ország munkát, megbecsülést, szabadságot, a
boldogulás esélyét adta neki. Azt,
amit Magyarországtól soha nem kapott meg.
Ezért mondja ő, hogy Amerika a hazája. S hát
megértem, hogy Tamás Áron bölcs gondolatát választotta könyve mottójául: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon
legyünk benne.
Egy évtizede megtisztelő barátságát is
megszereztem Balogh Sándornak. Látom
küzdelmeit közelről, sikereit, boldogulását és magyarországi kötődéseit. Gyökeret vert: barátai vannak, vállalkozása van,
részt vesz a közéletben, s senki nem cigányozza.
Noha a nehézségek és a kudarcok ma sem kímélik meg, de jól érzi magát.
Ez a könyv a pályafutását, életét vázolja
föl, s talán lesznek olvasók Magyarországon, akik megértik, hogy sorstársuk
miért kötött ki törvényszerűen New Yorkban.
De abban is bízom, hogy lesznek
romaolvasók olyanok is, akik még szerencsésebbek Balogh Sándornál. És megtalálják saját országukban, Magyarországon
az ő Amerikájukat…
Tanka László
|
