Megvalósult az

AMERIKAI ÁLOM

   1973-ban születtem egy alföldi városban, Püspökladányban, ahol egy percet sem éltem soha, talán ezért tekintem inkább Tiszaújvárost szülővárosomnak, mert ott nőttem fel, s éltem - megszakításokkal - közel egész életemben.

   Tanulékony gyerekként, mire az iskolába kerültem, már olvastam. Az olvasás onnantól kezdve az életem részévé vált. Olvastam a tanulás mellett és helyett is sokszor. Mindent, ami érdekelt. Kiskoromtól kezdve szárnyaló fantáziámnak a végtelen szabott határokat. Élénk képzelőerővel rendelkezvén, gyermeki énem színes képzeletvilágában gyakori vendég lett az időben és térben egyaránt távoli történetek időnként valósághű, időnként meseszerű hőse, kivel azonosulva magam is részese lettem az illúziónak. Talán az írott és az elképzelt világ összeolvadása az oka a könyvek és a filmek iránti megmagyarázhatatlan vonzódásomnak. Ma is - felnőttként - könyvet olvasva, szemem előtt kelnek életre a betűk s válnak képekké, a képek mozgássá, a mozgás hangulattá, a hangulat érzésekké.

   Három évtized telt el az életemből, mire megtaláltam helyem ebben a kusza világban. A harminc év alatt bejártam az élet szamárlétráját, éltem, mint mindenki más. Iskolába jártam, jó tanuló voltam, fogalmazási készségem fiatalon megmutatkozott az iskolai évek alatt. Szerettem írni. Az írás soha nem okozott gondot, magától jött. Nem készültem előre, nem terveztem, mit fogok írni, leültem kezemben a tollal, és elindult az agyam. A gondolatok szavakká, a szavak mondatokká formálódtak, észrevétlen rendeződve kész művé. 

   Gimnázium után elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát, de majd’ két év közszférában eltöltött év után rájöttem, ez nem az én utam. Tudtam, rossz irányban haladok, hisz’ képtelen voltam azonosulni az akkori önmagammal. 1999-ben Vancouverben töltöttem egy évet; egyrészt szükségét éreztem annak, hogy átértékeljem az életem, amit az itthoni, unalmassá degradálódott környezetben képtelenség lett volna véghezvinni, másrészt angolt tanultam. Tudat alatt talán éreztem, hogy ki kell egyszer lépnem kicsiny országunk korlátolt lehetőségeinek szorításából…

   Hazatérésem után minden lépésem egyetlen cél vezérelte: ismert, illetve elismert íróvá váljak. A film és az írás keresztezésével születtek meg az első forgatókönyveim, melyek mindegyike a maga nemében és témájában újszerű megközelítéssel fordul az adott történethez. Ezek a forgatókönyvek egyelőre „pihennek”, mivel a megfilmesítésükhöz még amerikai viszonylatban is sok pénz – több tízmillió dollár – kellene. Magyarországról pedig lehetetlen egyből ekkorát lépni, s több lépcsőfokot átugorva a piramis csúcsára jutni.

   Tavaly nyáron költöztem Budapestre, írtam két új forgatókönyvet, mindkettő magyar és csakis Magyarországra szántam. Az egyikre egy rendező barátommal beadtuk a pályázatot filmfejlesztésre, jelenleg elbírálás alatt áll.  A másik rám vár. Időközben ugyanis megismerkedtem valakivel, kinek beszámolói felkeltették az érdeklődésemet, és elterelte a figyelmem egy új irányba. Egyre többet beszélgettünk, s javasolta, írjam le könyvben. Leírtam.

   Igazi kihívás volt számomra, hiszen a szó hagyományos értelmében vett könyvet azelőtt még nem írtam, másrészt a sztorit nem én találtam ki, készen kaptam, s egy káoszból kellett rendszert alkotnom. Bennem volt a forgatókönyvekre jellemző rövid, lényegre törő mesélés, a képekben való gondolkodás, mely rányomta bélyegét a könyv stílusára, remélhetőleg inkább előnyére mintsem hátrányára.

   A jövőbe tekintve határozott céljaim vannak: szeretném folytatni, ami elkezdődött. Megismertetni nevem itthon és nem titkoltan Amerikában. Az Amerikai álom ugyanis elsősorban amerikai történet, melyet igazából ott értenek és értékelnek, s hisszük - a kiadóval s a menedzseremmel egyetértésben -, hogy megfelelő tálalással sikerkönyv lehetne a tengerentúlon. Mindeközben dolgozom a következő könyvemen, melyben szintén emberi sorsokkal szembesülhetünk, és persze próbálom a forgatókönyveimet is „tolni” előre. Lehetőségeimhez mérten igyekszem mindent megtenni, hogy az én álmom is egyszer valóra váljon…

A szabadság luxusbörtönében

  Ki ne hallott vagy látott volna már sikersztorikat emberekről, akik a semmiből elindulva eljutottak valahová? Gazdagok, híresek, ismertek lettek. Üzletember, politikus, színész vagy sportoló. Valljuk be őszintén, mindegyikőnkben él még az a fajta kisgyermeki naivitással keveredő kalandvágy, mely által megbabonázva, tátott szájjal nézzük a tévében vagy olvassuk a számunkra hihetetlennek tűnő beszámolókat másokról, arról ábrándozva, hogy egyszer velünk is megtörténik a csoda.

  Ha nem is csoda, de semmiképpen nem nevezhető hétköznapinak annak a magyar feketemunkásnak a története, akinek élete már itthon is kalandokban bővelkedett, s végkifejleteként 1999 végén elmenekülni kényszerült Amerikába, hogy a maga nemében egyedülálló karriert járjon be. Szó szerint a nulláról, az éhezésből indulva bejutott az amerikai elit tagjai közé, illetve az USA korábbi elnökének, Bill Clintonnak a meghívására a Fehér Házba, amelyet egyetlen illegálisan az országban dolgozó magyar sem mondhat magáénak.

   Az ő szemszögéből nézve bepillantást nyerünk az amerikai életforma mindennapjaiba, annak összes előnyével és negatívumával. Megtudhatjuk, hogy és miként ment a trükközés a lebukás elkerülésére, az esetleges következményeket, az amerikai társadalom véleményét a feketemunkáról, mennyire fogadták el, mennyivel kezelték másként a magyarokat, mint a spanyol nyelvű bevándorlókat. Megismerhetünk néhány állampolgárt, akik segítették őket, illetve akik nem. Képzeletben megcsodáljuk Floridát a tengerpartjaival, gyönyörű városaival és összes szépségével együtt, s megbarátkozunk egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb emberével. Képet kaphatunk a kint dolgozó magyarok egymáshoz és munkához való hozzáállásáról, személyes sorsokról és tragédiákról. Nyíltan beszélve – de saját gyökereit nem megtagadva – a magyarságra oly jellemző irigységről, féltékenységről, rosszindulatról.

   A történet egy kalandregényíró fantáziáját is meghaladó mértékben bővelkedik fordulatokban, izgalmakban s persze drámákban. Néhol kissé meseszerűen, de ragaszkodva a tényekhez, dokumentarista egyszerűséggel megírt sztori, melyből bármely korosztály megtalálja a neki szóló üzenetet és erkölcsi mondandót, legyen az itthon vagy a világ más országaiban élő magyar, hisz mindnyájan tudjuk, a legfantasztikusabb történeteket maga az élet produkálja.

Varga Tamás