Több mint nyolcvan éve szolgálják az amerikai magyarságot – Bertalan Imre András igazgató mindkét hazáját szereti

XXI. századi köntöst kapott   a Bethlen Otthon

Teljesen megújult az amerikai magyarság legnagyobb idõsgondozó intézménye, a Pennsylvania állambeli Ligonierban található Bethlen Otthon. Az elavult régi épületbõl az újonnan felépített, s a XXI. századi követelményeknek is minden tekintetben tökéletesen megfelelõ, impozáns otthonba költözhettek idõs honfitársaink. Az újjávarázsolt Bethlen Otthon az amerikai magyar összefogás egyik szimbóluma. A reformátusok által 1921-ben alapított intézményben 96 ápolásra szoruló idõs embert tudnak elhelyezni, de az otthon többi részén ellátásra nem szoruló magyarok is élnek. A régi épületben kulturális központot, múzeumot, archívumot és szálláshelyeket kívánnak kialakítani. Az intézmény igazgatója, Bertalan Imre András református lelkész már New Brunswickban született, de – bevallása szerint – egyaránt szereti Amerikát és Magyarországot.

Árvaházzal kezdõdött a szolgálat

Az amerikai magyarság legnagyobb intézménye, a Bethlen Otthon 1921-ben nyílt meg a Pennsylvania állambeli Ligonierben. Az intézet kezdetben árvaház volt. A magyar árvaellátó szolgálat ekkor már 1907-tõl létezett Pittsburghben, a református templom mellett lévõ kicsiny árvaház azonban hamarosan szûknek bizonyult, ezért új épületet kellett keresni az intézménynek. A nagy iparváros közelében, Ligonierben találtak ideális helyszínre. A mai otthon helyén egy régi szálloda mûködött, amelynek tulajdonosa – egy jólelkû amerikai férfi – majdnem, hogy ingyen átadta az épületet.

Az árvaházat 1921. június 4-én szentelték fel. Az ünnepélyen több százan vettek részt a különbözõ gyülekezetek, társaságok képviseletében. Az otthon vezetését Kalassay Sándor, pittsburghi lelkipásztor látta el, de az Amerikai Magyar Református Egyesület mellett szinte minden magyar református egyház, sõt a katolikusok is segítették az intézet mûködését, amely fontos missziót látott el az amerikai magyarok körében.

Késõbb az intézmény terjeszkedett, jó néhány hold földet vettek az épület körül, így ma 108 acre az otthon területe, és van még 77 acre, amely beépítésre vár.

Az otthonban negyven-ötven árvával kezdték meg a szolgálatot. A gyerekek 18 éves korukig laktak az intézetben, ahol ellátást, lelki gondozást kaptak és gondoskodtak a taníttatásukról. Az évtizedek folyamán több mint háromezer árva került ki a falak közül. Az intézet a hetvenes évek közepéig mûködött, addigra az árvaházak fölött eljárt az idõ, és a gyerekeket családi környezetben helyezték el.

– Érdekes az itt lévõ kápolna története – említi az igazgató. – A kápolna egykor a faluban állt, s az amerikaiak temploma volt. A gyülekezet 1928-ban úgy határozott, hogy új templomot épít, és ezt a régit az árváknak ajándékozták. Az épületet lenn a faluban szétszedték, majd darabonként felhozták ide, és újra összeállították. Az avató ünnepséget az 1928-as Hálaadás Napján tartották.

Állandó megújulásban a szeretetotthon

A harmincas évekre nyilvánvalóvá vált, hogy az idõsebb magyarok nem fognak hazaköltözni Amerikából. Ezért az otthon az öregek gondozását is felvállalta. Az idõsek és a gyerekek egy darabig együtt laktak a nagyépületben, de csakhamar szûk lett a hely, s ekkor vásárolták a faluban az árvaházat. A gyerekek leköltöztek Ligonierbe - csak a vasárnapi istentiszteletekre jártak vissza -, míg a felnõttek a régi épületben maradtak.

A falubeli árvaház melletti kisebb épület - az egykori gimnáziummal szemben - hétvégi iskolaként szolgált, ahol fõleg magyar nyelvet, irodalmat, történelmet tanultak a gyerekek. Nyaranta táborozásokat, magyar iskolai kurzusokat  szerveztek, és Ligonier egyre inkább az amerikai magyarok kirándulóközpontjává fejlõdött.

A régi fõépület azonban az ötvenes évekre teljesen elöregedett. Akkor épült fel a jelenlegi létesítmény elsõ szárnya, amelyet 1952-53-ban nyitottak meg. Tíz évvel késõbb adták át a középsõ épületrészt és a szemben lévõ szárnyat. Végül 1972–73-ban készült el az épület hátsó szárnya.

Azóta ez az épület szolgálta ki az idõseket, akikrõl - mint az igazgató hangsúlyozza - szeretettel, meleg szívvel gondoskodtak az otthonban. Az idõ azonban  itt is megtette a hatását, így ma már ez az otthon sem felel meg az újabb szabályoknak: túl kicsik a szobák. Ezért jó tíz évvel ezelõtt a Bethlen Otthont fenntartó amerikai magyar reformátusok válaszút elé kerültek.

– Döntenünk kellett arról, hogy megtartjuk-e az idõsek iránti szolgálatot – említi Bertalan Imre András, az otthon igazgatója. – Sokat töprengtünk, beszélgettünk és imádkoztunk, míg végre rádöbbentünk: a Bethlen Otthon küldetése az, amely a jelmondatából is fakad: „Egymás terhét hordozzátok...”  A rászorulók szolgálata a feladatunk, éppen ezért lehetett itt annyi éven át Isten jelenlétét érezni, ezért léteztünk eddig, ez a missziónk. Ekkor döntöttük el, hogy építünk egy új idõsek otthonát, amely már el is készült, az idõsek beköltöztek az épületbe, amelyet ünnepélyes keretek között 2005. szeptember elsõ hétvégéjén, a Labour Day alkalmából szentelünk fel.

A kilencvenhat ágyas, minden mai igényt kielégítõ létesítmény több mint nyolcmillió dollárba került. Az igazgató fontosnak tartja kiemelni, hogy a magyar katolikusok is több mint 150 ezer dollárt adományoztak az építéshez, s ha a tagok személyes adományait is hozzászámoljuk, akkor több mint 250 ezer dollárt adtak az új otthonhoz. Ám a régi épület sem marad üresen, helyet kaphat benne kulturális és konferenciaközpont, szálláshelyek, múzeum és archívum.

Arról is megkérdeztük Bertalan Imre Andrást, hogyan lehet bekerülni a Bethlen Otthonba.

– A gyönyörû, falura vagy hegyekre nézõ öröklakásokba önálló életet élõ hatvankét éven felüliek költözhetnek, akik számára magyar kulturális programokat és szervezett kirándulásokat biztosítunk. Akik segítséget igényelnek fõzéshez, takarításhoz, azok a nyugodt, patak melletti, csendes Ligonier Gardens nevû lakásainkat vehetik igénybe. Akiknek teljes gondozásra van szükségük, azoknak a Bethlen Otthon nyújt ellátást, szívélyes magyar szeretettel. A jelentkezõt, bármelyik megoldást találja megfelelõnek, kortól, anyagi helyzettõl, vallási hovatartozástól függetlenül hívjuk Ligonierbe.

A Bethlen Otthon – mint már említettük – az idõsek ellátása mellett igazi magyar központként, találkozóhelyként szolgál. Hagyományosan július harmadik hétvégéje a nagy találkozás ideje. Ilyenkor Ligoniert tömegesen keresik fel a honfitársak, az ország minden részébõl, családostul özönlenek a magyarok, akik önfeledten együtt szórakoznak, kellemesen töltik az idõt, ismerkednek, s a régi barátok újra találkozhatnak. Ilyenkor – s máskor is – magyar mûvészek, csoportok szórakoztatják a közönséget. A ligonieri központról nem véletlenül mondta Ravasz László, az amerikai magyarság legendás püspöke: „A magyar reformátusság életének nemcsak szíve, hanem egységének szimbóluma.”

Magyarként élni Amerikában

A Bethlen Otthon jelenlegi igazgatója, Bertalan Imre András 2000 januárjában vette át a szolgálatot elõdjétõl, Kovács Páltól. Elõtte Toledóban volt lelkipásztor.

Bertalan Imre András a New Jersey állambeli magyar központban, New Brunswickon született 1949. október 4-én.  Édesapja, Bertalan Imre református lelkész 1947-ben érkezett az Egyesült Államokba, ahol több mint félévszázados szolgálata alatt élõ legendává vált; 1980-tól 1992-ig az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke volt, s még ma is a washingtoni magyar gyülekezetet szolgálja. Édesanyja, Kósa Margit a New Brunswick-i lelkipásztor, Kósa András lánya volt.

Így aztán az ifjabb Bertalan Imre élete is a magyar református közösségben, egyházban zajlott. Két húga közül Lili diplomás ápolónõ, míg Sára restaurátor.

– Az egyetem és a teológia elvégzése után költöztem Toledóba – említi –, ahol elõbb három évig szervezõként segítettem a magyarság életét, majd 1979-ben a magyar református egyház lelkipásztora lettem. 1986-ban kerültem Detroitba, ahol 1992-ig az Allan Park-i magyar református egyháznál szolgáltam. Ezután visszahívtak Toledóba, ahonnan 2000-ben kerültem Ligonierbe.

Bertalan Imre András Toledóban ismerte meg a budai születésû Újvági Magdolnát is, akit feleségül vett. 1980-ban házasodtak öszsze, és öt gyermekünk született. A 23 éves Sára már elvégzete az egyetemet, a 21 éves Magdi utolsó évét kezdi szociális munkás szakon, a 20 éves Júlia szintén egyetemista – lelkésznek készül! –, a 19 éves Margit szintén diák, míg a legfiatalabb, Imre Ede gimnazista.

A gyerekek beszélnek a nyelvünkön, s édesapjuk szerint a szívük is magyar.

– Szeretnék többször hazautazni - említi Bertalan Imre András. – Eddigi életem folyamán eléggé sokszor voltam otthon. Ezek közül a legnagyobb élményt az jelentette, amikor 1994-95-ben egy évig Sárpospatakon laktunk, s én Karcsán, az általános iskolában angol nyelvet tanítottam.

„Otthon” és „haza” – így említi Magyarországot Bertalan Imre András, holott õ már Amerikában született...

– A hozzám hasonló helyzetben lévõ sok százezer magyarnak két hazája van – említi. – Amerika a szülõföldem, ez a „nagyobb” hazám, hiszen Isten ide helyezett. A Magyarországhoz fûzõdõ szálak azonban nagyon erõsek, mivel az egész családom magyar. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy megtanították velem ezt a csodálatos nyelvet és kultúrát. Én még az elsõ nemzedékkel nõttem fel, akik otthonról hozták a magyarságukat. Odahaza csak magyarul beszéltünk, így igazán az iskolában tanultam meg angolul. Gyerekkoromtól a magyar egyházban éltem, a magyar iskolába jártam, és mindez a szívembe véste, hogy magyar ember vagyok. Amerikai magyar vagyok, és így két hazám van. Amikor itt vagyok, szeretnék otthon lenni Magyarországon. Amikor otthon vagyok, tudom, hogy Amerikában vár a másik hazám. Ez nagyszerû érzés...

A Bethlen Otthon vezetése mellett Bertalan Imre András lelkészi szolgálatot folytat Beaver Fallsban. A Pennsylvania állambeli település mindenekelõtt arról nevezetes, hogy ott született és nõtt fel Joe Namath, minden idõk legkiválóbb amerikaifutball-játékosa. Itt tart minden vasárnap reggel istentiszteletet Bertalan  Imre András, fõleg angolul, de ha látja, hogy nagy számban vannak jelen a magyarok, akkor a lelkész magyarnyelvû imádságot mond, és a bibliaolvasást is magyarul tartják. Úgy, mint régen, apáink idejében.

Bertalan Imre András szerint sokszázezer olyan amerikai magyar család van, akik már a negyedik-ötödik nemzedéket képviselik, s az õ megõrzésük a nemzet számára – az amerikai magyarság vezetõinek egyik fontos feladatát jelenti. Ebbõl a munkából a Bethlen Otthon is minden erejét, lehetõségét mozgósítva kívánja kivenni a részét.   

T. L.

Íme, itt épült az otthon új beruházása