Beszélgetés Clare Birginnel,

Ausztrália magyarországi nagykövetasszonyával

Távoli országok

- közeledő kapcsolatokkal

Könnyítések a vízumkiadásban

*** Segítik a befektetőket *** Mi van az ajándékcsomagban?

Ausztrália és Magyarország  között évek óta kiegyensúlyozott a kapcsolat, ám az együttműködés számos  területén még vannak kihasználatlan lehetőségek, egyszerűbbé válik a vízumügyintézés, ám a biztonsági szempontokról egyik ország sem mondhat le  - említette az American Hungarian Panoráma magazinnak adott interjújában Clare Birgin, Ausztrália magyarországi nagykövete, akitől lapunk arról is érdeklődött, milyen személyes benyomások érték ittléte alatt.

Clare Birgin bő esztendeje vette át  a nagykövetség irányítását. Nagy szakmai tudással bír, hiszen mintegy húszesztendős külügyi tapasztalattal rendelkezik. Főbb szakterületei közé tartozott a nemzetközi politikai kapcsolatok és a kereskedelem.

Már a nyolcvanas esztendők közepén európai megbízást kapott, 1984-től három esztendőn át a varsói, majd a kilencvenes esztendők elején előbb Moszkvában azután Genovában dolgozott - miközben néhány évet Washingtonban is eltöltött. Magyarországi kiküldetése előtt pedig három éven át a külügy közép-európai szekciójának igazgatóságán dolgozott.

- Szóval, Ön  alaposan ismeri az európai viszonyokat, benne a magyarországi körülményeket... épp' ezért megkérdezem, mi az, amit innen, mint magyar értéket vinne, "mentene át" hazájába,, illetve onnan milyen tapasztalatok átvételét javasolná nekünk?

- Szerencsésnek érzem magam, hogy Magyarországra jöhettem, hiszen korábban már sok jót hallottam az országról, s számos személyes kapcsolatom is kialakult. Mindezen várakozások közepette láttam munkához, s az eddig eltelt egy esztendő tapasztalatai igen kedvezőek számomra. Hogy mit vinnék innen haza? A sok-sok magyar tehetséges ember alkotásait, hírét, műveinek, munkájának megismertetését! El vagyok ragadtatva a magyar zenétől és táncművészettől, de az irodalom is nagyon érdekel... Kevés könyv váltott ki belőlem olyan hatást, mint például Márai Sándor A gyertyák csontig érnek című műve, amelyet egy hét végén délben kezdtem el, s megállás nélkül olvastam végig. Úgy gondolom, hogy Magyarországnak sokkal jobban kellene bánni tehetségeinek propagálásával, népszerűsítésével, amelyet én, a magam lehetőségeihez képest igyekszem megtenni.

- És mi az, amit Ausztrália értékeiből kellene Magyarországra "átmenteni"?

- Először egy általánosabb dolgot említenék: azt gondolom, hogy érdemes lenne a magyaroknak egy kicsit a mi könnyedebb, lazább életfelfogásunkat, szemléletünket is megszívlelni, s bizonyos helyzetekben alkalmazni.... Egy kicsit könnyebben kellene felfogni a dolgokat, talán az életet is, kevesebb stresszel, rohanással, idegeskedéssel kellene a mindennapokat tölteni, ahogyan ez nálunk Ausztráliában szokás. Konkrétabban, két dolog jut hirtelen eszembe. Az egyik, a marketingtechnika, amelynek az a lényege, hogy a nemzeti értékeinket jobban hasznosítsuk a világban, ez kapcsolódik az előző kérdéskörben említett témához is. A másik, pedig a jövő generációt érintő kérdés, az oktatás, ezen belül is a szakképzés jelentősége. Úgy látom, hogy Magyarországon nincs olyan nagy presztízse a szakképzésnek, mint nálunk,  holott nagyon fontos társadalmi érdek lenne. Mindenki a diplomáért küzd, miközben nincs biztosítva a foglalkoztatottságuk, ugyanakkor számos szakmai területen hiány van... Mi ezt a kérdést nagyon jól megoldottuk, Ausztráliában megbecsültek,  jól megfizetettek a szakmunkásaink, s a  társadalmi presztízsük is igen magas. E tapasztalatok átadására is szívesen vállalkozunk, s tettem is e vonatkozásban már kezdeményezéseket.

- Térjünk át a nagykövetségi munkára, kis létszámmal látnak el nagy feladatokat itt Budán, a Királyhágó téren...

- Valóban nem vagyunk sokan, ám igen szorgalmasan dolgozunk. Fő tevékenységünk az ausztrál-magyar kétoldalú kapcsolatok előmozdítása, hazám gazdasági érdekeinek itteni képviselete, az állampolgárok útlevél, vízum ügyeinek intézése, hogy csak a fontosabbakat említsem. A két ország között hosszú évek óta kiegyensúlyozott kapcsolat, ám bizonyos területeken még szorosabb lehetne az együttműködésünk, gondolok itt  az idegenforgalomra, a turizmusra, a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokra és a terrorizmus ellenei öszszefogásra.

- A nagy távolság nem riasztja el az utazókat, a befektetőket?

- Ma már legyőzhetőek a nagy távolságból adódó hátrányok, hiszen az internetezés, a számítógép korában szinte minden információ pillanatok alatt elérhető. Az ausztrál emberek egyébként is szeretnek utazni, s az országon belül is elég nagyok a távolságok... tehát ez a szempont nem igazán játszik szerepet. Komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy az ausztrál üzletemberek, befektetők körében népszerűbb legyen Magyarország. Különösen három területen kínálkoznak kedvező lehetőségek: a környezetvédelemben, az infrastrukturális fejlesztésekben és a kommunikációban. Épp a napokban zajlanak fontos tárgyalások ezen ügyekben, amelyekben a mi szerepünk annyi, hogy  az érdeklődők számára igyekszünk megfelelő üzleti körökkel, az állami és a gazdasági szférával kapcsolatot kialakítani.

- Egy másik fontos munkaterület a vízumkiadás. Bizony, nem kevés adatlapot kell kitöltenie annak, aki Ausztráliába szeretne utazni, akár csak egy kirándulás erejéig is...Várható-e valamiféle könnyítés a vízumügyekben?

- A vízumpolitika irányelveit, szabályait az állami szervek dolgozzák ki, mi csak ennek végrehajtói vagyunk. Ugyanakkor, az elmúlt időszakban több könnyítést is végeztünk a vízum elbírálási folyamatát illetően. Így például sok információt elegendő elektronikus úton beküldeni, aztán telefonon előzetes egyeztetést lehet kérni... Nagykövetségünk egyébként több további javaslatot is tett ez ügyben, ám azt látnunk kell, hogy az alapvető biztonsági szempontoknak meg kell felelni. Ezek tehát nem Magyarországot érintő diszkriminatív intézkedések, hanem mindenkire vonatkozó általános szempontok, hiszen ugyanilyen kérelmezési procedúrán kell átesniük, például az új-zélandiaknak és az amerikaiaknak is...

- Végezetül egy személyes kérdés: Ausztráliában most éppen tél, Magyarországon  pedig nyár van... Ön hol tölti a szabadságát, s megkérdezhetem, hogy ha hazájába utazik, milyen ajándékokkal kedveskedik szeretteinek?

- Az idei nyári szabadságomat Tihanyban töltöm, nagyon szeretem a balatoni vidéket, élvezem a gyönyörű panorámát, a vizet, s az szívesen beszélgetek az emberekkel. Amikor aztán itt tél lesz, akkor látogatok haza egy kis szabadságra, az ausztráliai nyárba... Hogy mit viszek magammal?  Sok-sok CD-t magyar zeneszerzőktől, Kodálytól, Bartóktól és másoktól. Szívesen vásárolok különféle lakberendezési tárgyakat a fafaragóktól, szeretem a magyar népművészeti holmikat... és gyakorta vásárolok ajándékként egy-egy szép festményt, képet, így aztán nem csak szóban, hanem látványban is eltudom mondani, milyen is a magyar vidék.

Panorama