Gyémánt a hamu alatt

 Beszélgetés Butterworth Annamáriával,

a Herald Sun Aria-énekverseny győztesével

"A sikerek, kudarcok, örömök és a csalódások, amelyeket eddig átéltem, hozzásegítettek ez emberi érzelmek

közelebbi megértéséhez, melyeket át tudok adni a hallgatóságnak."

Jó néhány éve annak, hogy a brisbene-i Szent István katedrálisban először hallottam énekelni Annamáriát. Még most is élénken él emlékezetemben, és kellemes borzongás fog el, amikor a katedrális zenekara és a mögötte felsorakozott kórus előtt egy kristálytiszta hangú ifjú hölgy, mint egy angyal énekelt, és a katedrális színes ablakain beszűrődő fény még csak fokozta a bensőséges légkört. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, hogy megtudjam, ki is ő tulajdonképpen?

Csinos, megjelenésében is feltűnő, bájos mosolyú, igazi színpadra való teremtés fogadott bennünket otthonában.

Nevem hallatán, talán sokan nem gondolják, hogy magyar vagyok - kezdte a beszélgetést Annamária. - Magyar édesanya és angol származású édesapa a szüleim. Nagyszüleim 1956 után érkeztek a dél-ausztráliai Adelaide-ba. Én már itt, Brisbane-ban születtem. Az édesanyám kisgyermekkoromban sok szép magyar népdalra tanított meg, már akkor úgy éreztem, belső kényszer, hogy énekeljek. Szüleim látták a zenei hajlamomat, és javaslatukra hegedűt kezdtem tanulni. Simek Vili bácsi, a nagyon híres hegedűművész, családunk barátja vezetett be a zene világába. Nagyon sokat köszönhetek neki, számtalanszor mondta, mennyire fontos az érzések átvitele a művészetben. Vili bácsi javaslatára kezdtem tanulni éneket is. Soha nem feledem az intelmeit: "a tehetség nem elég, hogy művész legyél; kitartás és sok gyakorlás kell, hogy a célod elérd. A tehetség olyan, mint a nyers gyémánt, csiszolni kell, hogy szépen ragyogjon." Milyen igaza volt!

- Sokat köszönhetek a szüleimnek is, hogy segítettek, és vittek bennünket, testvéreket a magyar klubba, ahol megismerkedhettünk a magyar népi kultúránkkal - folytatja a művésznő. - Több évig a tánccsoport tagja voltam, énekeltük a magyar népdalokat, amelyek még most is fülemben csengenek. Nagyon büszke vagyok a gazdag zenei kultúránkra!

Annamária, befejezve a középiskolát, ahol a zene volt a főtantárgya, a Queesland Conservatorium of Music énekszakán tanult tovább, és ez időben kezdett komolyan érdeklődni az egyházi zene iránt is, amely igen fontos része lett az életének.

- Számomra nagyon felemelő, hogy Istenbe vetett hitemet énekben tudom kifejezni - említi a művésznő. - A konzervatórium elvégzése után, mint szoprán szólista, a brisbane-i Szent István katedrálisban énekeltem tovább, sőt felléptem turnékon, rendezvényeken és esküvőkön, amelyeket nagyon élveztem, és rengeteg barátot is szereztem.

Annamária, hogy a továbbtanulása költségei ne a szüleit terheljék, majdnem két évig titkárnőként dolgozott egy hallás- és beszédjavító klinikán, és az ott keresett pénzből egy félévig London egyik leghíresebb énektanárától, Janice Chapmantől vett magánleckéket. Az eredmény nem maradt el, a tehetséges énekesnő bejutott a londoni Nemzeti Operaiskola énekverseny-döntőjébe.

- Ausztráliában Anna Connellynél tanultam tovább, és a Melbourne-i Egyetemen megszereztem a master of music fokozatot - említi. - Ez nem azt jelenti számomra, hogy készen vagyok, mert a hivatásos előadók soha nem fejezik be a tanulást. Az Ausztrál Nemzeti Operában szerepet kaptam többek között Puccini Toscájában, Mozart Don Giovanijában és a Figaró házasságában. Nagyon szeretem Bellinit, Donizettit és Puccinit, de repertoáromban a klasszikus énekszámok mellett a modern szerzők darabjait is kedvelem.

A lírai szoprán operaénekesnő az eddigi sikerek mellett nem titkolja: sokkal több fellépést szeretne annál, amennyit Brisbane nyújtani tud a számára. Azt tervezi hogy visszamegy Európába, mert ott jobbak a lehetőségek.

- Titkon dédelgetett álmom az - említi -, hogy egyszer a csodálatos budapesti operában is felléphessek, ahol az általam is nagyon tisztelt Sass Sylvia, Váradi Julia és Rost Andrea is énekel. A mindennapos énekgyakorlatok mellett szabadidőmben rajzolgatok és hárfázok. Végezetül el kell mondanom, hogy mindaz, amit eddig elértem, nemcsak az egyéni érdemem, mert az is ugyanilyen, hogy szüleim meleg családi otthont biztosítottak a számomra, és alkalmanként átsegítettek a nehézségeken, amiért nagy köszönettel tartozom nekik!