Hatvanéves a KMCSSZ -

Tizenegy ország, hetven csapat, négyezer tag

Négy földrészen

őrzik a cserkészhagyományokat

A Külföldi Magyar Cserkészszövetség első csapatai a második világháború befejezése után már 1945-ben megalakultak a németországi menekülttáborokban. A KMCSSZ-nek jelenleg négy földrészen, hetven csapata működik, és mintegy négyezer tagot számlál. A szervezet a kanadai Torontóban tartotta legutóbbi közgyűlését. Az elnökség és a tisztségviselők beszámoltak a szövetség helyzetéről, a célkitűzések megvalósításáról, a nevelési eredményekről és a jövő kihívásairól.

Lendvai-Lintner Imre, a KMCSSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy idén a magyar cserkészet megszületésének kilencvenötödik, a KMCSSZ alakulásának hatvanadik évfordulóját ünnepeljük. Igaz, az alapítók nem úgy képzelték el, hogy a szervezet négy világrészen, tizenegy országban és ötven nyugati magyar közösségben fogja ünnepelni hatvanadik születésnapját. A szövetség még mindig mintegy négyezer tagot számlál: kiscserkészeket, cserkészeket, vándorokat, felnőtteket és vezetőket, fiúkat és lányokat.

Dömötör Gábor alelnök, a szövetség intéző bizottságának elnöke, beszéde elején rámutatott, hogy a világtörténelmi változások révén a KMCSSZ tagjai ma már nem magyar emigráns cserkészek, hanem lakhelyük polgáraiként magyar eredetüket, nyelvüket és kultúrájukat értékelő, őrző, sokszor harmad-negyedgenerációs külföldi cserkészek.

- Hogyan lehetséges az, hogy a KMCSSZ hatvan év elmúltával és a világ nagy változásai között is még mindig életképes, hasznos szervezet? - tette fel önmagának (is) a kérdést Dömötör Gábor, majd válaszában kiemelte:

- Ez annak köszönhető, hogy alapvető céljainkból sohasem engedtünk, de módszereinket mindig rugalmasan igazítottuk a változó idők követelményeihez. Jellemes, hívő, testileg és lelkileg egészséges, szellemi és gyakorlati értelemben is az életre jól felkészült fiatalokat igyekeztünk nevelni a magyarság és a társadalom számára.

Dömötör Gábor rámutatott: a fennmaradás legalapvetőbb feltétele a cserkészek magyarságismerete. "Addig lesz külföldön magyar cserkészet, amíg magyarul tudó és magyar kötődésüket kellő ismeretekre alapozottan értékelő fiataljaink" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy az utóbbi években lassítani tudták a hanyatlást. Immár több mint kétszáz fiatalt küldtek Magyarországra, a Balassi Bálint Intézet tízhónapos tanfolyamára. Idén harmadik éve, hogy hat magyarországi középiskola, vendégdiákként, egy évre - esetenként rövidebb időre is - befogadja a külföldi cserkészeket. Hetedszer rendezik meg a sikeres, háromhetes magyarországi körutat az őrsvezetők részére, és továbbra is népszerű a fillmore-i iskolatábor.

A jellemnevelés mellett a gyakorlati cserkészet fontosságára is felhívta a figyelmet az alelnök.

- A gyakorlati cserkészetünk nemcsak az életképes emberek nevelésének a módja, hanem a legnagyobb vonzóerőt is jelenti a fiatalok számára - folytatta.

- A gyerekeket ugyanis a kaland, a romantika, a természet közelsége vonzza a cserkészetbe, hogy ott azután megtalálják a cserkészéletmód többi örömét és szépségét. Mégis, aggódva állapítottuk meg, hogy a vezetőképző táborokba érkező jelöltek gyakorlati ismeretei elégtelenek. Ezen elsősorban a csapatoknál lehet és kell javítani. Bevezettük a Dobó és Zrínyi táborokat, amelyek a magyarságismereten kívül a gyakorlati cserkészismeretek fejlesztését célozzák, míg a tizenhat éven felüli cserkészeknek kidolgoztuk az új vándorcserkész próbarendszert. De az a legfontosabb, hogy a csapatok lelkiismeretesen kövessék a próbarendszert, is minél több időt töltsenek a szabadban, táborokban, portyákon és olyan akadályversenyeken, ahol a kerettörténet romantikája mellett megfelelő súlyt kap a gyakorlati ismeretek próbatétele.

A csapatfejlesztésről szólván elhangzott, hogy a szövetség már több éve a jelenlegi létszám körül stabilizálódott. A növekedésre a legnagyobb lehetőség Észak-Amerikában és Európában kínálkozik, ahová továbbra is érkeznek új bevándorlók. Az európai kerületeknek fel kell készülniük arra, hogy az EU-államokban egyre többen vállalnak munkát az anyaországból.

- Csapatainkat, kerületeinket kilométerek százai és ezrei, sőt tengerek választják el egymástól - folytatta az alelnök a szövetség összetartásáról szólva. - Szem előtt kell tartanunk, hogy a különböző országokban lévő csapataink egymástól eltérő társadalmi, kulturális és jogi környezetben működnek. Egy ilyen, földgömböt átölelő szervezet összetartása és egyöntetűségének megőrzése sok figyelmet és céltudatos lépéseket igényel. Ezért minél több alkalmat adunk vezetőinknek a találkozásra, hogy megismerjék egymás problémáit és eredményeit, és minél szélesebb betekintésük legyen a szövetség munkájába. Ezt célozza az idén februárban már negyedszer megrendezett háromnapos vezetőségi gyűlés, amelyre minden intézőbizottsági tag, kerületi és körzeti parancsnok, központi tisztségviselő is hivatalos volt. Ezt szolgálják csereprogramjaink, amelyek keretében kiképzők és jelöltek mennek más kerületek vezetőképző táboraiba. Cserkésztiszti képzésünket azért is végezzük kizárólag Fillmore-ban, hogy egységesen képezzük ki minden kerületünk új tisztjeit, és köztük baráti kapcsolat alakuljon ki, amely, áthidalva a földrajzi távolságokat, később is összeköti őket. De ezt szolgálják azok a szövetségi rendezvények is, amelyeken a világ minden sarkából részt vesznek a cserkészeink, mint az őrsvezetői körút, a központi jubileumi táborok, vagy a Balassi Bálint Intézetben töltött esztendő.

A szövetség működése önkéntes munkán alapszik, de egy ilyen méretű szervezetnek jelentős anyagi alapra van szüksége. A szövetség nem kap állami segélyt, kizárólag a saját erejéből, kezdeményezéseivel és a külföldi magyar társadalom segítségével tartja fenn magát. De ahhoz, hogy magasabb szinten tudjanak eleget tenni a feladataiknak, lépéseket tettek az anyagi alapok növelése érdekében.

- Négy évtizeden keresztül mi voltunk az egyetlenek, akik a magyar cserkészet lángját életben tarthattuk - folytatta Dömötör Gábor. - Ma már, hála a vasfüggöny megszűnésnek, egy hét magyar szövetségből álló cserkészcsalád része vagyunk, hiszen rajtunk kívül magyar cserkészszövetségek működnek az anyaországban, a Felvidéken, Erdélyben, a Kárpátalján és a Vajdaságban. Újraindításukkor minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy az általunk őrzött lángot átadjuk nekik. Közel kétszázötven vezetőt képeztünk, rendelkezésükre bocsátottuk negyven év alatt kidolgozott módszereinket és cserkészirodalmunkat, sőt esetenként anyagilag is támogattuk első lépéseiket. A testvérszövetségeinkkel továbbra is együttműködünk. A Magyar Cserkészszövetségek Fóruma keretén belül évente kétszer összejövünk, s közös megmozdulásokat, rendezvényeket szervezünk. Közös vezetőképző táborokat rendezünk a Kárpát-medencei szövetségek számára, ahol mind a jelöltek, mind a kiképzők több testvérszövetségből jönnek. Igyekszünk a külföldi cserkészeinknek is alkalmat adni arra, hogy a Kárpát-medencei testvéreikkel találkozzanak. A magyar kontingens tagjaként huszonöt cserkészünk vett részt a chilei világdzsemborin. Ilyen és hasonló kezdeményezésekkel igyekszünk együttműködni, egymást támogatni, az egyetemes cserkészetet erősíteni.

Vajtay István vezetőtiszt a cserkészvezető szolgálatkészségéről, a jellemnevelés kulcsfontosságáról és az őrsi rendszer megtartásának szükségszerűségéről és erősítéséről szólt.

 Panorama