Egy megtalált könyv története

Livia feltárja édesapja munkásságát - Hét évtized után újra az olvasók előtt a Szarajevótól Genfig

Különös dolog történt néhány esztendeje New Yorkban. Csörgött a telefon Livia Sylva, az ismert közéleti személyiség lakásán, s a Washingtonból telefonáló úr, Lőwy Dániel azzal a hírrel lepte meg, hogy megtalálta Livia édesapjának, a híres

kolozsvári írónak a több mint hét évtizede megjelent és elveszettnek hitt egyik könyvét... Innentől kezdve felgyorsultak a történések: Livia mindent megtett annak érdekében, hogy felkutassa és feltárja édesapja szellemi értékeit, s minél többet

megtudjon róla. Sorra kerültek elő újabb és újabb, értékesebbnél értékesebb információk, kiadványok, könyvek, amelyek mind  azt jelezték, hogy Herczeg Ernő egy ragyogó tollú, kiváló képességű  író volt, akivel az utókor - mint annyi más tehetséggel - méltatlanul bánt. De az író lánya, Livia Sylva nem elégedett meg azzal, hogy megtalálta a könyveket: heteken belül már meg is jelenik az első emlékkiadás, amelynek tiszteletpéldányai eljutnak Erdély, Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok legjelentősebb könyvtáraiba, könyvesboltjaiba, s az olvasókhoz. Ez a történet egy csodálatosan szép példa  arra, hogyan fedezi fel a sors által időben és térben messze vezérelt gyermek édesapja szellemi örökségét, s nyújtja át  az utókornak. Bár csak sok ilyen történetről tudósíthatnánk...

Ma is érvényes a  mondanivaló

Herczeg Ernő a XX. század első felében Kolozsvárott fejtette ki sokoldalú írói, szerkesztői, kiadóigazgatói és újságírói tevékenységét. A Szarajevótól Genfig című kötete (1930) műfajilag nehezen behatárolható politikai eszmefuttatás, s nemcsak lendületes olvasmány, hanem az első világháború előzményeit és lefolyását tisztázó számos, úgyszólván ismeretlen adat tárháza is. Mindemellett Európa és az emberiség sorskérdéseiről tudósi érvényességgel, szellemesen és közérthetően szól - ami különleges aktualitású most, az Európai Unióba történő csatlakozás időszakában.

E kötet újrakiadását az író lánya, Livia Sylva, a New Yorkban élő ismert és elismert közéleti személyiség, filantrópus és műgyűjtő kezdeményezte, amint kézhez kapta a megtalált kötetet. Mint a könyvben olvasható visszaemlékezésében  említi, édesapja szellemi örökségét vitte tovább rendkívül sikeres pályafutásában, s a maga erőfeszítéseit és karrierjét édesapja szellemiségének folytatásaként fogja fel. Éppen ezért a könyvben megjelenik Livia Sylva munkásságának néhány ismert mozzanata és tevékenységének képes illusztrációja is.

Herczeg Ernő könyvének megjelenése a magyar és az emigrációs művelődési élet számottevő mozzanata, amely Kolozsvár egykor jelentős személyiségét ragadja ki a méltánytalan feledésből, és visszahelyezi őt a köztudatba, jól megérdemelt helyére. Megkésve ugyan, de bízzunk benne, hogy tartósan!

Részlet a könyv  ajánlójából

Szellemi örökség, amely útravalóul szolgált

Livia Sylva, az író lányának visszaemlékezése

- Kétezer őszén Washingtonból telefonon felhívott a kolozsvári származású Lőwy Dániel, akit egy készülő könyv kapcsán az életpályám és szakmai sikereim érdekeltek, továbbá az, hogy mit jelentett számomra az otthoni indíttatás, kihatott-e amerikai tevékenységemre az erdélyi múltam? Emlékszem, meghatottam őt mindmáig választékos magyar beszédemmel, s azzal, hogy hat nyelven is beszélek. Szóba került, hogy édesapám író volt, és egyik megjelent könyvének a címét is megemlítettem. Sajnálatomat fejeztem ki az iránt, hogy a kötetet egyetlen könyvtárban sem találtam meg... Azután egész váratlanul Lőwy Dániel azzal a hírrel lepett meg, hogy megtalálta a könyv egyik példányát Szőcs Géza, ismert költő magánkönyvtárában! 

Innentől kezdve mintegy erkölcsi kötelességemnek is éreztem, hogy minél többet megismerjek édesapám múltjáról, alkotásairól, műveiről, s hogy ezeket átmentsem az utókor számára, és munkásságát megismertessem az erdélyi és az amerikai magyarsággal is. Az elveszettnek hitt könyv - Szarajevótól Genfig - birtokában úgy éreztem, hogy rég elhunyt apámmal kerülök kapcsolatba, s felfedezhetem irodalmi munkásságát, amelybe gyermekként egyáltalán nem nyerhettem betekintést. Csak most, felnőttként mérhetem fel, ki is volt valójában Herczeg Ernő?!  

Büszkén mondhatom, hogy széles látókörű, nagyműveltségű alkotó ember, aki éles rálátással bírt kora politikai eseményeire, pénzügyi és gazdasági kérdéseire, s kitűnő humorérzéke is volt. Elemzései ma is rendkívül érdekesek az olvasó számára. Nagy örömömre, legutóbb a Szegedi Egyetem könyvtárából került elő édesapám egy másik kötete Az én parlamentem és a becsületes állam, amelyet "100 arannyal díjazott pályamunka" megjelöléssel közöltek az 1920-as években. Mindezek ismeretében úgy érzem, hogy amivé lettem és aki ma vagyok - anélkül, hogy eddig tudatosodott volna bennem - apám szellemi örökségének is betudható, amelyet lehetőségeimhez képest életem során igyekeztem méltóképpen folytatni.

A második világháború után az első férjemmel sikerült kimenekülnünk Svájcba, ahol Arian nevű lányunk született, majd innen Párizsba vetett a sors, ahol szerencsére egy magyar emigráns segített abban, hogy Jacques Fathnál, a híres divattervezőnél tanulhassak. A világhírű mester előbb próbaidőre alkalmazott, de gyakorlott szeme hamar felismerte tehetségemet, és maga mellé vett; tőle tanultam divattervezést. Párizsból Montrealba költöztünk, ahol a párizsi Jean Desses divatszalon képviseletét vezettem, mely cég hálózatát később New Yorkba és a floridai Palm Beach-be is kiterjesztettem. Hűségem azonban mindig megmaradt Kolozsvárhoz és Erdélyhez, e ragaszkodásom jele, hogy első férjem elhunyta után a Transylvania szóból eredő Sylva nevet vettem föl.

1977-ben megalapítottam saját kozmetikai vállalatomat, s legsikeresebb parfümömet Livia néven forgalmaztam. Érdekesség, hogy e parfüm első sorozatát ünnepélyes keretek között Elizabeth Taylor, a világhírű filmszínésznő mutatta be a nagyközönségnek. Virágpor-kivonatot tartalmazó eredeti terméksorozatom Princess Livia védjegy alatt vált ismertté. Anthony Quinn ajánlásával forgalmaztam, aki akkoriban éppen a Zorba, a görög címszerepét játszotta a Broadwayen. E kozmetikai készítmények létrehozásakor - a hagyományos erdélyi szépítőszerek jegyében - a természetben fellelhető hatóanyagokat hasznosítottam. Időközben jelentős részt vállaltam a New York-i First Woman's Bank alapításában és működtetésében, ahol kedves munkatársaim között afféle szállóige volt, hogy "ne aggódjatok, amíg itt van Livia..."

New Yorkban ismerkedtem meg második férjemmel, Stanley Weintraub ügyvéddel, aki gyáros, telekügynök és magánbankár volt. Együtt szerveztünk nagyszámú jótékonysági akciót a világ több országában, és emberbarát intézményeket támogattunk. Később, a második férjem halála után is folytattam közéleti és humanitárius tevékenységemet.

Napjainkban a New York-i Hotel Lombardy főrészvényese vagyok. Ott is élek, a szálloda legfelső emeleti lakosztályában, amelynek falait többek között öt Chagall-festmény, több Picasso-metszet, Dali- és Míro-grafika, valamint a színészként ismert Anthony Quinn kiváló olajfestményei díszítik.