A Várdy történész házaspár találkozója Felsőzsolcán a szovjet rabszolgatáborok lakóival

Túlélték a "Gulag-szigetek" poklát

Nagy tisztelettel fogadták Felsőzsolcán a pittsburgh-i egyetem két neves professzorát, dr. Várdy Bélát és feleségét, dr. Várdy Huszár Ágnest. Az északi kisvárost 1944-ben a szovjetek a harcok során félig lerombolták, 200 ártatlan civil lakost a "felszabadítás" éjjelén összeszedtek, és a Gulág táboraiba hurcoltak. A Várdy házaspár az utóbbi években ennek az oroszok által megtervezett és végrehajtott rabszolgaságnak a felkutatását, történetét, összegzését tekinti munkássága egyik fő feladatának.

- Az a tény, hogy a felnövekvő nemzedék alig tud valamit erről a gyalázatról, végtelen szomorúsággal tölt el bennünket - adta meg felszólalásában az est alaphangját a 80. életévéhez közeledő volt Gulág-rab, Homolyáné Pásztor Piroska nyugdíjas pedagógus, majd így folytatta:

- A sorstársak nevében is szeretném megköszönni a professzor házaspárnak, hogy mertek hozzányúlni a nálunk még erős tabutémához, hogy tiszta képet kaphassunk történelmünknek erről a szeletéről, arról is, hogy vajon 800 ezer, 200 ezer, 600 ezer magyart hurcoltak el a szovjetek? És mennyi jött vissza, 200 ezer vagy hány? Mennyi él még abból a sokaságból, akiket elhurcoltak? Engem is 17 évesen, érettségi előtt vittek el "rabszolgaságba" idegen országba. Nem tudom feledni azt a rettenetet, amit átéltünk, távol szüleiktől, édes hazánktól. Ó, hányszor énekeltük sírva az akkor jól ismert dalt: "Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország". Amikor évek múlva hazajöhettünk - már aki túlélte a szörnyűségeket -, itthon néma csönd, engem apám halálhíre fogadott, aki nem bírta elviselni egyetlen gyermeke elrablását, édesanyám megbomlott elmével várt. Soha többé nem ismert meg, csak azt hajtogatta, az ő lánya Szibériában van. A mi gyerekeink miért nem tudhatnak minderről? Ezért fogadtuk mi, volt "rabszolgák" örömmel a Várdy házaspár törekvését.

A pittsburgh-i Duquesne Egyetem tanárait az Örökségünk Felsőzsolca Alapítvány és baráti köre hívta meg a találkozóra. A városházán megjelent újságírók előtt dr. Várdy Béla szakterülete a XIX. századi történelem, emellett foglalkozik az Amerikába települt magyarok életével. E témában több tanulmánya mellett megjelent itthon egy összefoglaló munkája Magyarok az Újvilágban címmel, amely a magyar emigráció eddigi legátfogóbb történelmi áttekintése.

Dr. Várdy Huszár Ágnes a Duquesne Egyetemen irodalomtörténetet oktat, de írt egy sikeres regényt is, mely Mimi címmel jelent meg angolul is és magyarul is. Családregénynek és történelmi-társadalmi regénynek is nevezhetnénk, mert a cselekményének hátterében erős megvilágításban vonulnak el a II. világháború magyarországi eseményei 1939-től 1944-ig. A regény sikere indította arra, hogy megírja a folytatását, de a háború utáni magyar történelem, a társadalomban lejátszódott hatalmas változások sok vonatkozásban mindmáig tisztázatlanok. Ide tartozik a szovjetek által rabszolgaságba hurcolt több százezer magyar sorsa. Ez a felismerés indította őket arra, hogy alaposabban foglalkozzanak az időszak történéseivel.

Várdy professzor hozzátette még azt a felismerését - melyet a Valóság című folyóiratban két hosszabb tanulmányban is taglalt -, hogy nincs összefoglaló mű, nincs elfogadott, egységes értékelése a korszaknak. Ezért láttak hozzá e gyászos kor feltérképezéséhez, sok-sok interjút készítettek a Gulágot túlélt "rabszolgákkal", tanulmányozták a Terror Háza Múzeum dokumentációit, gyűjtik az ide vonatkozó memoárirodalmat. Rózsás János, Szebeni Ilona, Bien György, Adorján Sándor és mások munkái mellett jutott el hozzájuk a Felsőzsolcán kiadott és második kiadást megért A front alatt című kötet, melyben a szerző, Zsíros Sándor a Gulágra hurcolt 200 felsőzsolcai férfi sorsát kíséri végig. A szerzővel folytatott levelezés eredményezte e találkozó létrejöttét is.

Este Várdy professzorék és 80 meghívott vendég részvételével színes program részesei lehettünk. Meghallgattuk Várdy tanár úr előadását az újvilági magyarságról, majd a szovjet rabszolgaságba hurcoltakra emlékeztünk. Ott volt közöttünk néhány idős ember, akik túlélték a Gulág szenvedéseit. A többiek szinte valamennyien olyan családból jöttek e találkozóra, amelyeknek ősei megjárták Amerikát, majd szenvedő részesei lettek a szovjet önkénynek. Ez történt a Fodor családdal is, a nagyszülők még az I. világháború idején Amerikában nehéz fizikai munkával keresték meg a magyarországi megélhetésük és boldogságuk alapjait. Ott született két gyermekük Jani (Dzsani) és Erzsébet (Aliz), akik az amerikás szülők összekuporgatott dollárjai révén, itthon már "gazdag" embernek számítottak. Fodor Dzsani gyermekét, Andort már egyetemre járathatta, aki alig 20 évesen 1944-ben civilként a szovjet katonai kommandó hálójába került, és a Gulágra hurcolták. Egyik főszereplője A front alatt című memoárkötetnek. Andor az 1956-os forradalom után fiával, Péterrel Amerikába "disszidált". Fodor Andor (Endru) ez év márciusában halt meg az ohiói Garrettsville-ben, de fia, Péter már újra itthon, magas rangú amerikai nyugdíjas katonatisztként vett rész a találkozón.

A sok szívhez szóló hozzászólást és emlékezést hallgatva torokszorító érzések keltek a jelenlévőkben, különösen, amikor Árvayné Wágner Ella asszony sírással küzdve elmondta, hogy őt 19 évesen, bátyját 20 évesen hurcolták el a szovjet lágerekbe. Bátyja egy év múlva ott halt meg, de a titokban vezetett naplóját ő a ruhája alatt, saját testén "lopta" haza, és most e kincset átadja megőrzésre a Várdy házaspárnak, azzal a céllal és hittel, hogy a professzor házaspár, missziója során hasznosítja szenvedéseik e hiteles dokumentumát.

Molnár Erzsébet - Zsiros Sándor