„Beleszülettem, s számomra az a természetes, hogy ezen az úton haladjak tovább….”

Egy Habsburg a magyar megmaradás esélyeiről

Kanadai látogatásra készül Habsburg György

     Habsburg György bárhol élhetne a világon, hiszen hat nyelven beszél, jogot, történelmet, politikatudományt tanult, a Magyar Köztársaság uniós nagykövete, a Magyar Vöröskereszt elnöke, a család tagjai pedig a világ minden táján megtalálhatóak, s jelentős befolyással bírnak. Habsburg György ennek ellenére másfél évtizeddel ezelőtt úgy döntött, Magyarországon telepszik le: Sóskúton él feleségével, Eilikával és három gyermekükkel. A nyugati magyar emigrációval való kapcsolata folyamatos, épp most készül látogatóba a kanadai magyarsághoz – ez alkalomból fogadta az American Hungarian Panorama főszerkesztőjét.

     – Az emigráns magyarokkal való találkozás már gyermekkorom óta folyamatos volt, hiszen édesapámhoz, Habsburg Ottóhoz Pöckingbe mindig sokan jöttek a világ különböző országaiból. Véleményére, tanácsaira igényt tartottak, s emlékszem, ezek nagyon izgalmas találkozások voltak. Három évvel ezelőtt pedig, az Amerikai Magyar Koalíció meghívására együtt Washingtonban, Clevelandben, New Yorkban jártunk, s találkoztunk az ottani magyarság képviselőivel. Jó volt látni, hogy az ott élő magyarok mennyire őrzik a magyar kultúrát, a nyelvet, s még van közöttük összetartás. Nagy várakozással nézek a májusi kanadai látogatás elé, hiszen édesapám a Kanadai/Amerikai Magyarság hetilapnak, az egyik legszínvonalasabbnak ismert nyugati magyar újságnak rendszeresen írt, itt közölt sok-sok olyan gondolatot, amelyeket a nemzetközi politikai helyzettel, a magyar viszonynyal kapcsolatban fejtett ki. Tehát jól ismerik, sokan szeretik, én is szívesen látogatok Kanadába, s szeretnék találkozni a magyarság ottani képviselőivel is.

    – Ön milyennek látja ebben a globalizált világban a magyar megmaradás esélyeit? Mit gondol, milyen „magyar értékekre” kellene építenünk?

    – Két dolgot emelnék ki. Az egyik a nyelv. Való igaz: nyelvében él a nemzet, s ez a megmaradásnak az egyik legfontosabb feltétele. Én huszonéves koromban döbbentem rá, hogy mennyire fontos a magyar nyelvet elsajátítani, s hatodik nyelvként, felnőttként tanultam, s tanulom most is… Meg kell mondanom, nem könnyű nyelv. Ezért a gyerekeimet már kiskoruktól fogva magyarul tanítottuk, s gyönyörűen el is sajátították. A másik fontos dolog, az összefogás, bárhol is éljünk a világban, a magyaroknak össze kell tartania! Nagyon sok értékes, tehetséges honfitársunk él a világ szinte minden országában, ezeknek a kapcsolatait, teljesítményeit jobban meg kellene ismernünk, és jobban el kellene ismernünk… Nagyon jó dolognak tartottam, még 2000-ben, amikor Budapesten rendeztek egy világkonferenciát a magyar tudósok, művészek, szakemberek részvételével. Sajnálom, hogy ebből nem lett rendszeres találkozó, pedig nagy szükség lenne rá. Tehát, a kérdésre válaszolva, azt gondolom, hogy a nyelv, a sajátos magyar kultúra megőrzése és a „magyar agy”, a tehetség, a tudás nemzetközi kiaknázása, érvényesítése értékessé teheti a magyarságot szerte a világon. Én pozitívan látom ezt a dolgot, s amerre járok, úgy érem, kellő megbecsülést, figyelmet kapunk.

    – Számos szakmája, végzettsége van: jogi, politikai, történészi, újságírói… Szép számmal vannak tisztségei: nagykövet, vöröskeresztes elnök, sok jótékonysági szerepet vállal. És egy hatszáz éves dinasztiába született bele, de voltaképpen ki is Habsburg György?

    – Ön fogalmazott helyesen: én ebbe beleszülettem, tehát számomra az a természetes, hogy ezen az úton haladjak tovább, s nem is tudhatom, mi lehetett volna más? Ezen a néven nőttem fel, a mindennapjaim így teltek, tanulással és munkával. Amikor egyszer diákként az egyik egyetemi előadáson elsőként aláírtam a jelenléti ívre a nevemet, az utánam következők Napóleon, Kennedy, Churcill nevét írták, mert azt hitték, viccelek… Én ezzel a névvel élem le az életem, s amelyre egyébként büszke is vagyok. Édesapám soha nem mondta, hogy mit kell tennem, mit, hogyan csináljak, csupán egy dolgot kért határozottan: amit csinálunk, azt a mindig legjobban,  lelkiismeretesen végezzük, próbáljuk a saját pozíciónkban  mindig a legtöbbet tenni! Ennek a szellemében élek. Ő egyébként megmaradt nekem igazi példaképként, s elsősorban nem szavakkal, hanem a saját tetteivel mutatta számomra az utat. Soha  nem volt különbség aközött, amit mondott, és amit tett. Soha nem kért tőlem olyat, amit ő maga nem tudott volna megtenni. Őszintén szólva, ebből a szempontból könnyű volt az életem.

    – Hogyan élte meg, amikor néhány évvel ezelőtt a királyság intézményét visszaállító párt alakult, s ma is néha bizonyos körökből előjön, hogy mi lenne, ha újra királyság lenne Magyarországon? Ez a jelenlegi helyzet kritikája vagy csak nosztalgia?

    – Nézze, én realista vagyok, tudom, hogy ebben a pillanatban más kérdésekkel kell foglalkoznom. Én ezt nem akarom kommentálni.

    – Másfél évtizede él Magyarországon. Hogy érzi magát itt a család? Nem bánta meg, hogy a sok kínálkozó lehetőség közül éppen itt telepedett le?

    – Nem, egyáltalán nem! Remekül érzem itt magam, s családom is hasonlóképpen érez. Először 1989. április 3-án jöttem Magyarországra, egy szomorú eseményre, Zita királyné temetése volt Bécsben, s három nappal később Budapesten volt a gyászmise a Mátyás templomban. Ez felejthetetlen pillanat volt az életemben. Onnantól kezdve rendszeresen elkísértem édesapámat, s rájöttem, számomra óriási gond, hogy nem beszélek magyarul, így hát elkezdtem a nyelvet tanulni. Miközben láttam, hogy az ország óriási kihívás előtt áll az Európai Unióhoz csatlakozás kapcsán, s ez számos feladatot adott nekünk is. E két dolog egyre erősítette bennem az itteni letelepedés szándékát.

    – Miért épp Sóskút? És hogyan telik el egy átlagos napja?

    – Az odaköltözés ötlete akkor jött, amikor már megnősültem, s feleségemmel, Eilikával közösen választottuk ezt a Budapest közeli helyszínt. Ő Hamburg, én pedig München mellett nőttem fel, falusi környezetben, s erre vágyódtunk. Nagyon megszerettük ezt a helyet, s a gyerekek is jól érzik magukat. Hogyan telik egy napon? Mindegyik más! Ma reggel három órakor ébredtem fel, ugyanis a három és fél éves kisfiamnak éppen akkor volt kedve beszélgetni… Nehéz volt meggyőznöm, hogy ez az időpont nem igazán alkalmas a társalgásra, de hát minden igyekezetem ellenére keveset tudok vele lenni. Egyébként fél hét körül kelünk, együtt reggelizünk, délelőtt kilenc órakor kezdem a sóskúti irodában a munkám, aztán tizenegy óra felé bejövök Budapestre, az Arany János úti Vöröskereszt-székházba, vagy más helyszínekre, tárgyalásokra, rendezvényekre megyek.  Gyakran járok külföldre, a múlt héten Londonban voltam, holnap Marokkóban egy konferencián veszek részt, a jövő héten Rómába készülök, átlagosan hetente két-három napot töltök külföldön. Mindenhová elmegyek, ahová hívnak, s ahol a magyar ügyet méltóképpen tudom képviselni – mondotta befejezésül lapunknak Habsburg György.

 Tanka László

Részlet Habsburg György

egyik előadásából:

    „Úgy vélem, az érdekérvényesítés szempontjából hihetetlenül fontos, kik képviselik az országot az unión belül. Ezen túlmenően az eredményesség másik záloga a fiatalság nyelvtudásában, többnyelvűségében rejlik, amely az élet minden területén óriási lehetőségekkel kecsegteti a jövendő generációkat. Ugyancsak nagy jelentőségű a naprakészség, a gyors információáramlás: mi történik az Európai Unióban, hol milyen esélyekkel és tudással léphetünk színre. Annál is inkább, mivel a kontinensen ismerik és elismerik a nagy tetteket, az ‘56-os forradalmat és a vasfüggöny leomlását eredményező 1989-es Pánerópai Pikniket. Nemes feladatunk, hogy a nagyszerű történelmi pillanatok nemzetközi jelentőségét a jövőben is minél jobban és szélesebb körben tudatosítsuk.”

Habsburg Ottóról

     Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó trónörököse, egyben az utolsó magyar király elsőszülött fia 1912. november 20-án született az alsó-ausztriai Reichenauban. Apja az 1917-ben megkoronázott IV. Károly (osztrák császárként I. Károly), anyja Zita, pármai hercegnő volt.

    Aktív szereplője volt a múlt század jó néhány történelmi eseményének: a Habsburgok trónfosztása és a monarchia eltörlése után élt Svájcban, Madeirán, Hollandiában, a II. világháború idején nagyrészt az Egyesült Államokban, Belgiumban, Franciaországban.

Hazafiként tiltakozott az Anschluss - Ausztriának a hitleri III. Birodalomba való bekebelezése - ellen, és szembefordult a nácizmussal, több ezer zsidónak segített elmenekülni Európából.

A semleges Ausztria csak 1966-ban engedte meg, hogy hazatérjen, miután 1961-ben lemondott minden trónigényéről, és vállalta, hogy nem folytat politikai tevékenységet.

Harmincegy évig volt elnöke a Páneurópai Uniónak, amelynek ma tiszteletbeli elnöke. A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) képviselőjeként 1979-től húsz éven át volt tagja az Európai Parlamentnek, 1989-től a testület magyar ügyekkel foglalkozó delegációjának elnökeként.

1989-ben egyik szervezője volt a magyar-osztrák határon rendezett Páneurópai Pikniknek, amelynek során 700 keletnémet jutott át Ausztriába, ezzel is előmozdítva a kétpólusú világrend megváltozását.

    Négy ország – Németország, Ausztria, Horvátország és Magyarország – állampolgára, Magyarországon 60 település választotta díszpolgárává. Jelenleg a München melletti Pöckingben él feleségével, Regina szász-meiningeni hercegnővel, akitől öt lánya és két fia született.

    Gyermekei és unokái a világ különböző részein élnek, Spanyolországtól Svédországon át egészen Örményországig. A szűken vett családhoz 38-an tartoznak, de szélesebb körben a dinasztiának ma 320 tagja viseli a Habsburg nevet.