American Hungarian Panorama

A Panoramáma 2006

november-decemberi számának

címoldala

A tartalomból

Forradalmunk 50. évfordulójára emlékeztek

Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából, Magyarországon és világszerte megemlékeztek népünk történelmi jelentõségû küzdelmérõl. Lapunkban képes beszámolót adunk az itthon és a nagyvilág magyarsága körében lezajlott ünnepségekrõl.

(5-33. oldal)

Legrégibb klub – legújabb helyszínen

New Brunswick városában ünnepélyes keretek között avatták fel nemrégiben a nagy múltú Magyar-Amerikai Atlétikai Club vadonatúj épületét. Az emigráció talán legnagyobb és legrégibb közösségének klubja a bõvülni kívánó kórház kérésére adta fel az ott 93 éven át sikeresen mûködõ otthonát, hogy immár az új épületben szolgálja tovább az amerikai magyarságot.

(39. oldal)

Szép magyar Világbál

Magas színvonalú kulturális mûsor, neves elõadókkal, kellemes társasággal, parádés ruhaköltemények, finom falatok, italok, jókedv és derû - ez jellemezte a Stefánia palotában megrendezett II. Magyar Világbált, amelyen megjelentek a magyarországi kulturális és közélet ismert személyiségei, a külhoni magyarság neves képviselõi.

(20-21-22. oldal)

Nyugati képzõmûvészek Világkiállítása

Megnyílt a Budai Várban a Magyar származású nyugati mûvészek I. Világkiállítása. Több mint háromszázan gyûltek össze a megnyitóünnepségre, ahol az ötvenhat kiállító mûvész zöme is jelen volt, s ez alkalomból egy gyönyörû Világkiállítási Album is megjelent. A budai bemutató után az ország nagyobb városaiban is látható lesz a tárlat.

(23-24-25-26. oldal)

Legyünk jó keresztények, jó magyarok!

Petõ Gábor személyében új katolikus káplán érkezett Melbourne-be. A 31 éves atya szerint nemzetünknek azzal tudunk jó hírnevet szerezni, ha a messzi távolban is jó szándékú, becsületes, keresztény emberek leszünk és maradunk.

(45. oldal)

Hazatért az emigráció

Hosszú idõ telt el, fél évszázad, amíg végérvényesen azt mondhatták az egykoron számûzöttek, hogy – hazatértünk. Persze, már jöttek-jöhettek korábban is, ki-ki ahogyan tudott, de efféle demonstratív módon, felhívva a figyelmet az egész nyugati emigráció értékvilágára, nos, ilyenre még nem került sor történelmünkben.

Heteken át zajlottak a nyugati magyarság teljesítményeit, értékeit, gondolatvilágát, kapcsolatait bemutató rendezvények. Kezdték a képzõmûvészek: több mint kétszáz alkotást küldött el a világ minden részébõl, Alaszkától Amerikán át Tasmániáig ötvenhat képzõmûvész. Aztán harminc elõadás a média és a háromszáz fõs közönség elõtt a Budai Várban, majd nyolcszázan a Gálaesten, kétszázan az Irodalmi Esten, háromszázan a Díszvacsorán, több tucatnyian a Sportolók Találkozóján, az Élõ történelemórán, s százak a megemlékezéseken, a koszorúzásokon, a kitüntetési ünnepségeken, végül a Világbálon – fölsorolni is nehéz, mennyiféle fórumot, lehetõséget teremtettek a szervezõk arra, hogy érzékelhetõ legyen a magyarországi közéletben a nyugati magyar világ jelenléte, s közeledõ szándéka az óhazához.

Értették-e itthoni honfitársaik õket? Várják-e ismét õket? A kezdõ lépést az emigráns magyarok, Bánkuty Géza vezérletével sikeresen megtették – most az óhazáé a következõ lépés. Reméljük, az olykor forradalmi hangulat és nehézségek közepette erre is jut figyelem.

Tanka László

Hazatért az emigráció

Az 1956-os események kapcsán több mint kétszázezer magyar kényszerült elhagyni a hazáját, vált egyik napról a másikra számûzötté. De életük egyik kötelességének tartották az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének, szellemiségének méltó megõrzését. Azóta eltelt fél évszázad, s most elõször, az emigrációs szervezetek és képviselõik úgy gondolták, hogy ez alkalomból – talán a történelem színpadán elõször és utoljára – a legméltóbb megemlékezés, ha az emigráns ‘56-os nemzedék tagjai, képviselõi, elmondják Magyarországon, hogy mi történt velük az emigrációban? Kik õk, hogyan élnek, miként gondolkodnak, s mire vitték magyarként a világ sok országában?