Történelmet írtak Sydneyben

Ötvenéves a Magyar Ház Szövetkezet

Az Ausztrália-szerte nagy hírnévnek örvendõ punchbowli Magyar Ház Szövetkezet nemrégiben ünnepi mûsor keretében emlékezett meg alapításának az ötvenedik évfordulójáról. A több mint kétszáz meghívott vendég között örömmel fedeztünk fel alapító tagokat is, akik a fél évszázadnyi idõ alatt lelkesen, fáradtságot nem ismerve szolgálták a magyar ügyet és tartották össze Sydney magyarságát.

Tassányi József, a Magyar Ház Szövetkezet igazgatói testületének elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Majáth György mûsorvezetõnek. A színesen összeállított emlékmûsorban Albury-Altorjai Barbara író, elõadómûvész-rendezõ, Csapó Endre, az Ausztráliai Magyar Élet fõszerkesztõje, dr. Hangay György író-természetkutató, Ilosvay-Egyed Katalin rádiós szerkesztõ-mûsorvezetõ, Mikes Eszter csellómûvész, Mikes Márta zongoramûvész és Sörös Ferenc, a Vajdasági Magyarokat Támogató Szövetség vezetõségi tagja lépett színpadra.

Tassányi József (balró) megköszöni a műsorban közreműködõk szereplését

Az alapító tagok közül Nagy László, a Magyar Ház Szövetkezet jelenlegi ügyvezetõ igazgatója emlékezett meg az elmúlt ötven évrõl, külön kiemelte néhai dr. Földváry László érdemeit, aki létrehozta a Magyar Házat, majd közölte, hogy elkészült a Magyar Ház Szövetkezet Naplója címû könyv, amelynek bemutatójára is ez alkalommal kerül sor.

Befejezõ akkordként Kardos Béla, a Magyar Ház Szövetkezet alapító tagja, a New South Wales-i Magyar Szövetség elnöke köszönte meg a résztvevõk munkáját. A színvonalas zeneszámokkal, irodalmi betétekkel színesített mûsort Majláth-Ábray Ágnes állította össze.

Hiányos lenne tudósításunk, ha nem kérdeznénk meg a Magyar Ház Szövetkezet Naplója címû könyv összeállítóit, Majláth Györgyöt és feleségét, Majláth-Ábray Ágnest.

– A gondolat nem újkeletû – kezdte a beszélgetést Ágnes –, hogy a Sydneyben és környékén élõ „úttörõ” magyar emigránsoknak emléket állítsunk, s az ötvenéves jubileum volt a legjobb alkalom arra, hogy elõrukkoljunk ezzel a kiadvánnyal, amelyhez hasonló eddig nem jelent meg. Az természetes, hogy a Napló Csapó Endre, Kardos Béla, Kozák Magda, Mercz Ilona és Nagy László értékes segítsége nélkül nem jöhetett volna létre, amiért köszönet jár nekik. 

– A Sydneyi Magyar Ház Szövetkezet hivatalos indulási éve 1955, ám gyökerei 1949–50-es évekig nyúlnak vissza – folytatta Ágnes –, amikor az elsõ nagy magyar emigránshullám Ausztrália földjére érkezett. Az elsõ magyar csoportok többségében vallási alapon jöttek létre, és már 1952-ben az alábbiakat találjuk Sydneyben: Regnum Marianum, katolikus, református, evangélikus egyházközség, Szent István Egyesület, Ferencváros Sport Egyesület, Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, Magyar Sport Klub, Magyar Tánccsoport és a NSW-i Magyar Szövetség jogelõdje, a Sydneyi Magyar Közösségek Szövetsége. 1949 és 1955 között számos esemény zajlott le, melynek egyik eredménye a Magyar Ház Szövetkezet megalakulása volt.

– Valószínûleg sokan azt gondolják, hogy a Magyar Ház Szövetkezet egy épület, ahol a rendezvények kapnak helyet – kapcsolódott a beszélgetésbe Majláth György. – A Magyar Ház Szövetkezet a részvényesek, vezetõségi tagok, más néven igazgatók gyûjtõneve, s  mint a nevében is benne van, szövetkezeti vállalkozási forma, amely, ha nincs éppen ház (épület), akkor is egy jogilag létezõ egység, addig, amíg a tagság azt meg nem szünteti. A Magyar Központ viszont a punchbowli házat jelenti, amely a magyar közösség központja. Az elsõ igazgatóság így fogalmazta meg a Magyar Ház programját: „Helyiséget és mûködési lehetõséget nyújtani könyvtárnak, színháznak, kulturális elõadásoknak, és mindent megtenni a magyar jelleg és kultúra megõrzéséért.”

Az utóbbi ötven évben híres mûvészek, politikusok, magas rangú személyiségek gyakran fordultak meg a Magyar Házban, akik közül kiemelkedik Mindszenty József hercegprímás, Szeleczky Zita, Tollas Tibor, Gábor Áron, dr. Varga László, Für Lajos, Tõkés László püspök, Flórián Tibor, Banner Zoltán, Hegedûs Lóránt püspök, Miklósházi Attila püspök.

Ha egy kívülálló kézbe veszi a Naplót, a könyv talán nem jelent számára felhõtlenül szórakoztató olvasmányt, de az olvasó betekintést nyerhet arról, hogy az elmúlt fél évszázad alatt milyen sok akadállyal kellett megküzdeniük azoknak a lelkes vezetõknek, szervezõknek, akik összefogták a sydneyi magyarságot, és ezért minden tiszteletet megérdemelnek. A múltból tanulni kell és lehet, hiszen a Magyar Házra szükség van, amíg magyarok élnek Sydneyben.

Bozsik Tamás és Rumincik Zsuzsa