Méltóak a megbecsülésre

Máltai lovagokat avattak Gödöllőn - Látványos ünnepség a kiválóságok tiszteletére

Isten áldotta hang - jegyezte meg His Beatitude Dom Lorenzo a CD-t hallgatván. Az elismerés Kovács József gyönyörű énekhangjának szólt, a régens ugyanis ezt a hanghordozót kapta újdonsült lovagjától. Mert hogy az egykori népszerű táncdalénekest, egy ország Kovács Józsiját - ki ne emlékezne a Jöjj vissza hozzám... című slágerre? - a későbbi operett bonvivánt, operaénekest, az InterOperett alapítóját, mai művészeti igazgatóját, nemrégiben lovagjává fogadta a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend.

És Sir Joseph - mert hogy most már e megszólítás dukál a művész úrnak - nem volt egyedül e bensőséges és ünnepélyes ceremónián. Lovagjelölt társaival együtt avatták lovaggá egy szép nyári hétvégén a gödöllői Grassalkovich kastélyban. Többek között Oszter Sándor színművész, dr. Milesz Sándor, a Forever Living Hungary ország-igazgatója, Hajdú Katalin, az ország első Mediátor irodájának alapítója, dr. Bárándy Gergely és a keceli Pintér Művek tulajdonosa, Pintér József öltötte magára a nyolcágú fehér kereszttel ékesített, skarlátvörös köpenyt.

Pontosabban öltötték rájuk, a szertartás keretében. Ám mielőtt ennek rendjét megosztanánk olvasóinkkal, jeleznénk, minő nagy megtiszteltetés e rend tagjává válni. Ha csak a magyar szárnyat tekintjük - és ide tartoznak a világban szerte élő magyar származású lovagok, többek között az angol John Dora, az izraeli Rony Kluger, monacói tiszteletbeli konzulunk, Elek István - bizony alig több mint kéttucatnyian vannak. A most avatottakkal sem többen harmincötnél. Ez pedig igen kis szám, ha a világ közel tizenötmilliós magyar diaszpóráját tekintjük. Ezen elit kis társaság magyar kormányzója professzor Popper György, a Nagykereszt lovagja. Nem könnyű e jeles társaság tagjává válni, már csak azért sem, mert ide nem lehet felvételre jelentkezni. A rend magisztrátusa keresi és találja meg a megfelelő jelölteket. Csak alapos vizsgálódás, megfelelő életvitel és karitatív munkálkodás eredményeként ajánlja fel a csatlakozási lehetőséget. Amellyel általában örömmel szoktak élni a mindenkori aspiránsok, s nagyon nagy megtiszteltetésnek veszik a felkérést.

S mielőtt tényleg rátérnénk magára az avatásra, még egy megjegyzés, illetve kiegészítés az avatandók névsorához: az Angliában élő Sir John Karászy-Kulin vezérőrnagy, a nemzetközi Szent György Lovagrend nagymesterének angol feleségét, Irist is dámává fogadták. (Azt meg csak tényleg zárójelben, bár a gesztus ennél jóval nagyvonalúbb, Karászy-Kulin urat pedig a Máltai Nagykereszt lovagjává ütötték.)

Szóval, most már tényleg a ceremóniáról kissé bővebben. Amely egy vonósnégyes zenei aláfestésével, színpompás bevonulással kezdődött, a meghívott hozzátartozók és vendégek álmélkodása közepette. A Lovagrend jelképeivel feldíszített terembe először a két - nemzeti színű és rendi - lobogót tartó lovag lépett, őket az avatási kard, majd Sir Gyenes Levente lovag nagytiszt vezetésével a kettős oszlopban lépkedő, fekete szmokingos jelöltek követték. Mögöttük, mint egy színes kontraszt érkeztek a rend skarlátköpenyes, fehérkeresztes lovagjai, s mikor már mindenki elfoglalta helyét a teremben, kezdődött a méltóságok bevonulása.

Elsőként a rendi állam miniszterei, majd ő királyi fensége Michael James Alexander Stewart of Albany főherceg, a skót Stewart uralkodóház feje érkezett. Őt a miniszterelnök José Cosmelli gróf követte, és már jött Popper György kormányzó is. S amikor mindenki félkörben elhelyezkedett a terem közepén álló trónus körül, lépett be His Beatitude Dom Lorenzo, a rend régense, New York-i ortodox pátriárka. A főpap fekete kámzsába öltözött, mellén hímzett fehér kereszttel, fején ortodox püspöki süveggel és fehér fátyollal. Egyszerűségében is méltóságteljes és fennkölt volt. Imája, majd üdvözlő szavai után elkezdődött az avatás. A jelöltek sorban aláírták a lovagi esküt, majd Dom Lorenzo elé térdeltek, aki a megszentelt karddal lovaggá ütötte őket, ahogy ez kb. ezer éve szokás. Ezután megkapták a vörös szalagos lovagi nyakkeresztet, majd vállukra borították a keresztes, vörös köpenyt. A felemelkedő, frissen avatott lovagok, sirek és dámák először a régens üdvözlését fogadták.

A szertartás után az avatottak rendtársaikkal és hozzátartozóikkal fényképezkedtek, majd az egész társaság Gödöllőről, az immár hagyományos díszebéd helyszínére, a Budai Várba, a Fortuna étterembe hajtatott. Ahol a boltívek alatt gyönyörűen megterített asztaloknál stílszerű lovagi lakoma várta a társaságot. Az ebéd fénypontjaként pedig az újdonsült lovagok ünnepélyesen átvehették lovagi diplomájukat Dom Lorenzótól.

Az újdonsült lovagok közül Sir Sándor (Oszter) megjegyezte, soha nem gondolta volna, hogy betyárból lovag lesz. Bár a lovagi eszmények mindig közel álltak hozzá. Mint ahogy művésztársához, Kovács Józsefhez is, aki színpadon gyakran alakított lovagokat, a becsület bajnokait. Hisz' az operett- és operairodalomtól sem áll távol a lovagiasság. Milesz doktor, illetve Sir Alexander gyerekkorától rajongott a lovagvilágért, a lovagirodalomért. Annak idején falta Arthur és a kerekasztal lovagjai történetét, kedvence pedig a mai napig Cervantes Don Quijotéje.

A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend most avatott lovagjai azonban nem egy színdarab vagy mese szereplőivé váltak, hanem a való életben kell bizonyítaniuk, hogy méltóak a lovagi címre, s az őket világszerte körülvevő tiszteletre és megbecsülésre.

(dévai)