Beszélgetés Polgár Viktor főkonzullal a vízumügyről, az

amerikai magyarságról, s a kulturális lehetőségekről

New Yorkban a helyzet változik

    Magyar diplomatáink közül Amerikát kevesen ismerik jobban Polgár Viktornál. Itt érettségizett, itt szerezte a diplomáját, hosszú esztendőket töltött Kanadában és az Egyesült Államokban, miközben intézte-szervezte a magyar-amerikai kapcsolatokat. 2007 augusztusától pedig újra ideszólította hívatása: nagyköveti rangban a New York-i főkonzulátus vezetésével bízták meg. Munkába lépése óta jó néhány változásról hallhattunk, ezekre kérdeztünk rá; lapunk főszerkesztőjét hivatalában fogadta Polgár Viktor.

– Nagykövet úr, gondolom, jó érzés volt visszatérni Amerikába, s bizonyára sok-sok változást tapasztalt a húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest.

– Valóban jó érzéssel és nagy munkakedvvel tértem vissza életem meghatározó helyszíneire, s persze időközben óriási változások történtek az élet minden területén. Jó volt látni az amerikai közélet szereplői mellett a magyar származású régi ismerősöket, barátokat, többek között Deák István és Várdy Béla professzorokat, a clevelandi Böjtös László tiszteletbeli konzult, és sorolhatnám hosszasan jó ismerőseimet, hiszen mint korábban, most is kiemelt figyelmet szentelek munkámban az itt élő magyarsághoz fűződő kapcsolatoknak.

– Milyen tervekkel indult főkonzuli munkahelyén, s ezek hogyan valósulnak meg?

– Célunk, hogy méltóképpen képviseljük Magyarország és a magyar állampolgárok érdekeit ebben a régióban, zökkenőmentesen intézzük az ügyeket, szorgalmazzuk az amerikai és a magyar intézmények és magáncégek kapcsolatait, együttműködését. Persze, mindez a mindennapi gyakorlatban rengeteg konkrét ügyet, feladatot jelent, amelyet munkatársaimmal igyekszünk megfelelően elvégezni. A főkonzulátus úgynevezett konzuli kerületébe kilenc szövetségi állam tartozik, szeretnénk minden területen elmélyíteni a politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi magyar-amerikai kapcsolatokat.

– Kezdjük az egyik legaktuálisabb kérdéssel, a vízumüggyel. Mindenkit egyetlen kérdés izgat, mikor teljesül a korábban elképzelhetetlen álom, a vízummentes belépés az Egyesült Államok földjére?

– Azt gondolom, hogy az ügy legjobb úton halad a megoldás felé, egy kicsit később, mint szerettük volna, viszont jóval korábban, mint ahogyan azt egy évvel ezelőtt gondoltuk! Ma már valóban nagyon közel vagyunk a megvalósuláshoz. Ez kölcsönös igyekezet és akarat mindkét fél részéről. Egyébként szinte ez az egyetlen, úgynevezett zavaró tényező a két ország kapcsolatában, s ez szimbolikus jelentőségű ügy. A legfontosabb kritérium, hogy a visszautasított vízumkérelmek száma nem haladhatja meg a 10 százalékot. Tavaly ez a szám 10,3 százalék volt, s ha a kedvező tendenciák folytatódnak, akkor már semmilyen  akadálya nem lesz a megvalósulásnak.

– Ön milyen időpontot vár?

– Ha minden jól megy, akkor karácsonyra meglesz.

– Nézzünk egy kissé problematikusabb területet, az illegálisan itt tartózkodók helyzetét. Mennyien vannak, s milyen nehézségeket okoznak a két ország kapcsolatában?

– Nem vezetünk statisztikát az illegálisan itt tartózkodókról, nem akarunk, de nem is tudnánk ilyet készíteni – ez az amerikai hatóságok feladata, ők kísérik figyelemmel. Úgy tudom, csökkenek a vízumrendészeti visszaélések. Nálunk ez a probléma főként akkor jelentkezik, amikor valakit kitoloncolnak az országból, s a részére biztosítanunk kell az úti okmányokat. Nem ritka eset, hogy az országba érkező magyarok a belépéskor néhány hétre kapják meg az itt tartózkodási lehetőséget, ám úgy vélik, hogy a hathónapos maximalizált időtartamra jogosultak. Ha erre időközben fény derül, ez hatósági eljárást vonhat maga után.

– Az elmúlt hónapokban a konzulátusi kulturális és közéleti rendezvények néhány új elemmel gazdagodtak. Igen kedvezőek a visszhangok például a Meghitt beszélgetések elnevezésű fórumról.

– Úgy gondoltam, kellene szervezni rendszeresen egy olyan programot, amelyen Magyarországról New Yorkba látogató érdekes emberekkel kötetlenül, egy pohár bor mellett váltunk szót az éppen aktuális kérdésekről. Tizenöten-húszan körbeülünk egy asztalt, s egy jót beszélgetünk. Eddig két-két és fél óránál rövidebb ideig nem tartott a beszélgetés, a rekord mintegy öt óra volt. 

Nemzeti ünnepi rendezvényeinkbe úgy próbálunk színt vinni, hogy az ünnepi beszédek mellé gazdag kulturális műsort is kínálunk. Ezzel tesszük élményszerűbbé a magyar történelmi eseményekről szóló megemlékezéseket. Nagyon fontos feladat a magyar kultúra terjesztése, népszerűsítése, s New York kiváló helyszín erre, hiszen naponta tucatnyi esemény zajlik. Lelkesen készülünk a Magyar Kulturális Központ munkatársaival és más intézményekkel együtt a jövő évi magyar évadra, amelynek során az egész évben egy sor kiváló esemény, kulturális rendezvény fogadja majd a hozzánk látogatókat. Nagy kihívás ez valamennyiünknek, szeretnénk, ha ez a rendezvénysorozat Magyarország, a magyar kultúra méltó bemutatkozása és népszerűsítése lenne New Yorkban és Washingtonban.

– Több tízezer magyar és magyar származású ember él New Yorkban és környékén. Mennyire élő velük a kapcsolat?

– Kiemelt feladatunknak tekintjük a konzuli kerületünkhöz tartozó államokban élő magyarsággal, magyar szervezetekkel való együttműködést és a párbeszédet. Mindezt olyan közös célok megvalósítása érdekében teszszük, amelyek előmozdítják az itt élő magyarság és az óhaza kapcsolatainak ápolását. Többféle formája is lehetséges. Részint úgy, hogy meghívjuk őket, képviselőiket az itteni eseményekre, rendezvényekre, fórumokra, másrészt pedig, ha meghívnak, magam is igyekszem közöttük lenni. Kíváncsi vagyok a véleményükre, igényt tartok a velük történő együttműködésre bizonyos kérdésekben.

– Az elmúlt héten Pittsburghban járt, részt vett az amerikai magyar tanárok konferenciáján. Mit jelentett az Ön számára ez a találkozás?

– Harmincharmadik konferenciájukat rendezték az amerikai magyar tanárok. Jó érzés volt látni, hogy az ország legtávolabbi pontjairól is eljöttek, és fontosnak tartották, hogy egyeztessék szakmai elképzeléseiket, ápolják kapcsolataikat a magyar nyelv, a magyar kultúra érdekében. Fontosnak tartottam a Magyar Köztársaság nevében megköszönni nekik ezt a munkát. És ha tehetek még egy személyes megjegyzést az amerikai magyarságról: úgy tapasztalom, hogy a bő húsz évvel ezelőtti viszonyokhoz képest mostanság erősödött az összetartozás, az összefogás iránti igény körükben. Kevesebb a fölösleges vita, az összetűzés, több a tartalmasabb rendezvény, a szélesebb tömegeket megmozgató rendezvény. Én partner vagyok minden jó dologban, amely előbbre viszi magyarságunkat, népszerűsíti országunkat.

– Ahogyan végigfutottunk a programjain, sok szabad ideje nem nagyon marad… Ha mégis, akkor mivel tölti?

– Szeretek a párommal együtt kimozdulni a városból, kirándulni, elmenni egy-egy színházba, múzeumba, kiállításra. Kimeríthetetlenek itt, New Yorkban a lehetőségek. Egyelőre, erre kevesebb idő jut, később bizonyosan sikerül pótolnunk.

Tanka László