Magyarságról és hazaszeretetről

vallottak a hazatérő ausztráliai emigránsok

Krónikásének és

hungaricumok a Világklubban

A Panoráma Világklub legutóbbi összejövetele - szinte már hagyományosan - Hegyesi Hudik Margit gyönyörű énekével kezdődött a Magyar Kultúra Alapítvány budai várban található székházában. Majd Pallos Emil előadóművész szavalta el Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét. Ezután az est házigazdája, Tamás Gábor református lelkész, a Magyarságszolgálati Iroda vezetője köszöntötte a vendégeket, köztük Bodó Sándor festőművészt, Bokros Katalint, a Magyar Rádió riporterét, Bánkuty Géza floridai üzletembert, Cserey Erzsit, a New York-i Magyar Színház igazgatóját, valamint népszerű énekeseinket, Tóth Évát és Poór Pétert. Bemutatták a klub két legfiatalabb tagját, az ausztráliai Zorbas Anthonyt és az ohiói Tamás Bencét.

Ausztrália és magyar világa

A folytatásban Bába Szilvia, a Magyar Kultúra Alapítvány munkatársa számolt be a Sydneyben megrendezett 5. Identitás Konferencián szerzett élményeiről, majd bejelentette, hogy 2006-ban, a Nemzeti Emlékezet évében a Magyar Kultúra Alapítvány kiállítást és konferenciát szervez a magyar-magyar párbeszéd jegyében. (Az Identitás Konferenciáról lapunk másik rovatában részletesen beszámolunk.)

Ezután az ötödik kontinensről hazalátogató honfitársaink számoltak be az ausztráliai magyarság életéről. Dr. Tanka László, a Panoráma magazin, valamint az Ausztrália és Új-Zéland magyar világa című könyv kiadó-főszerkesztője főként arról faggatta vendégeit, hogy a legtávolabbi kontinensen élők miként tudták megőrizni magyar identitásukat.

A Sydneyben lakó Csapó Endre, a Magyar Élet című hetilap főszerkesztője az újság történetéről számolt be a hallgatóságnak. Elmondta, hogy az országos hetilap 1977-ben indult. Azt hitték, hogy az újság, ha minden jól megy, néhány évig eléldegél. Nos, ennek már 27 éve, és a lap még mindig él, s a főszerkesztő minden számba megírja vezércikkét, amelyek nem mindig festenek barátságos képet a mai magyar viszonyokról. Csapó Endre eddig két kötetben gyűjtötte össze válogatott írásait, s mivel három a magyar igazság, most jön a folytatás.

Hódi Margit, köztiszteletben álló sydneyi rádiós és pedagógus bemutatásánál azt emelte ki a műsorvezető, hogy Margitkának különös, de követésre méltó szokásai vannak: ha például üzletben jár, s azt látja, hogy az eladók nem mosolyognak, visz nekik egy-egy szál virágot; ha a kórházban nincs vérnyomásmérő, fogja magát, és vesz néhányat.

- Ausztráliában hosszú évek alatt megtanultuk, hogy segíteni kell az embereknek, s ez az érzés, ez a kötelesség ma is így él bennünk - említette Margitka, aki huszonöt évig magánóvodát vezetett, s tíz évig a kontinens legnépszerűbb magyar rádiójánál készített műsorokat. A hazaszeretetről szólva Margitka arról a kettős érzésről beszélt, hogy Ausztráliából mindig hazahívja a szegedi dóm harangja, de ha itthon van, visszavágyódik családja, szerettei után. Az elmúlt 35 év alatt ez mindig így volt, s most már a hátralévő esztendőkben sem lesz másként.

Bene Ferenc, a Független Magyar Szabadságharcos Szövetség Sydneyben élő elnöke megemlékezett bajtársairól, az '56-os pesti srácokról, akik a hazáért és a magyar szabadságért ontották vérüket. Elmondta: szervezetüket 1958-ban alapították, és ma is híven őrzik a forradalom emlékét. A hazától távol sem feledték hazaszeretetüket, erősen kapaszkodtak a gyökereikbe, és családjukat, gyermekeiket is magyarságra tanították, nevelték. A szövetség tagjai összetartanak, mindig segítették, támogatták a rászoruló itthoni bajtársaikat, s erős kapcsolatokat ápolnak az amerikai és angliai testvérszervezetekkel. 1956 ötvenedik évfordulóját és méltóképpen szeretnék megünnepelni - hangsúlyozta Bene Ferenc.

A Gold Coaston élő közkedvelt pár, Rumincik Zsuzsa és Bozsik Tamás az Ausztrália felé terjeszkedő Panoráma magazin első hídfőállását képezték az ötödik kontinensen. Azóta is - immár öt éve - a legszorgalmasabb tudósítóink közé tartoznak. Kezdettől fogva, szorgalmasan végigjárták a magyar közösségeket és rengeteg cikket küldtek lapunknak az ausztráliai magyar élet érdekességeiről. Dr. Tanka László is kihangsúlyozta: a szorgos munkájuk, szerepvállalásuk nélkül az Ausztrália és Új-Zéland magyar világa című könyv sem jelenhetett volna meg ilyen gazdag tartalommal.

A kapcsolat kezdetére Bozsik Tamás úgy emlékszik, hogy az egyik hajnalban felhívta Clevelandből Tóth Sándor rádiós, egykori olaszországi lágertársa, majd átadta a kagylót a Panoráma magazin alapító-főszerkesztője, aki ausztráliai tudósítót keresett. Ott helyben megegyeztek. Bozsik Tamás elmondta, hogy mindig vonzódott az újságírás iránt, de úgy érezte, hogy az általa nagyra becsült Csapó Endre mellett labdába nem rúghat, legfeljebb "labdaszedő" lehet.  Mint említi, egész életében műszaki pályán dolgozott, s emellett negyvenöt évig zenélt, ezért nagy izgalommal vágott bele az újabb munkába.

- Amikor Tanka László barátom ellátogatott hozzánk, felvetődött a könyv gondolata, és megkezdtük a szervezést - folytatta. - Azóta megjelent a kötet, amely huszonkét szerző munkáját dicséri.

Bozsik Tamás végül így fogalmazta meg régi hitvallását:

- Szeresd választott hazád, Ausztráliát, de soha ne tagadd meg szülőhazád, Magyarországot!

Rumincik Zsuzsa nyolcévesen, a zöldhatáron keresztül, árkon-bokron menekült el családjával Magyarországról. Noha kislánykorától Ausztráliában él, azóta is ápolja a szülőhaza nyelvét, kultúráját. Mint említi, a széles rokonság nagyon összetart, s a három felnőtt gyermeke is büszke a magyarságára.

Az emigrációban egyre élesebben vetődik fel a kérdés, hogy a fiatalok magyarságtudatát miként lehet megőrizni. Nos, erre követendő példa a 12 éves Zorbas Anthony esete. A fiúcska mamája magyar, apja görög, s ő maga már a kenguruk földjén született. Jelenleg Orosházán jár általános iskolába, s bevallása szerint színész akar lenni. A rátermettségét a Világklubban máris bemutatta, nagyszerű előadással kedveskedett a lelkes közönségnek.

Dévai Nagy Kamilla szép dalai

A műsor folytatásában Dévai Nagy Kamilla dalénekes és tanítványai, a Krónikásének Zenede fiataljai léptek fel, akik hazafias dalokat és megzenésített verseket adtak elő. Mint a népszerű művésznő elmondta, a Krónikásének csapata eddig tizenöt országban lépett fel, ő maga pedig már mind az öt földrészt bejárta, s ezzel helyet kapott a Guinness Rekordok Könyvében.

Mint megtudtuk, a Krónikásének Zenede Európában az egyetlen olyan iskola, ahol énekes-gitáros előadóművészeket képeznek. Dévai Nagy Kamilla jelenleg hetven tanulóval foglalkozik - akik közül hatvanegyen határontúli fiatalok -, s minden állami támogatás nélkül, fellépéseik és lemezeik bevételéből tartják fenn az intézetet.

A Világklubban Dévai Nagy Kamilla és három diákja, Győri József Attila, Szabados Márta és Kiss László adta elő a dalokat, amelyben saját szerzemények mellett a száz éve született József Attila megzenésített versei is helyet kaptak. Az előadás nyíltszíni tapsra ragadtatta a közönséget.

Ezt követően megható jelenetnek lehetett tanúja a Világklub tagsága. Az imént már említett két jó barát, Bozsik Tamás és Tóth Sándor húsz évvel ezelőtt - akkor még "disszidensként" - az olaszországi lágerben várta sorsa alakulását. Sándor az Egyesült Államokba, Tamás Ausztráliába ment tovább. Telefonon azóta is rendszeresen tartották a kapcsolatot, de személyesen két évtized után a Panoráma magazin jóvoltából, a Világklub összejövetelén találkoztak újból. Aligha meglepő, hogy a baráti ölelés után nem csak az ő szemüket töltötték el a könnyek, hanem a többi klubtag is elérzékenyült.

- Tartsunk össze, szeressük egymást, mert a szeretet egy erős kapocs - mondta meghatódva Bozsik Tamás.

- Húsz évvel ezelőtt arról beszélgettünk, hogyan tudunk idegenben is magyarok maradni. Nos, magyarok maradtunk! - folytatta Tóth Sándor. - Amerikában készítettem újságot és rádióműsorokat, majd néhány éve hazajöttem. Azóta újból rádöbbentem, hogy magyarnak lenni manapság itthon a legnehezebb!

Szellemi és asztali finomságok

A program következő részében Gazsi Ferenc, a VOSZ országos elnökségi tagja, lapunk menedzsere folytatta szokásos ötletfórumát. Elsőként Tarnóy Vanessa, a TV Ifjúsági és Gyermekstúdió vezetője mutatta be a gyerekekben rejlő tehetség kiaknázását szolgáló tevékenységüket, amelyen belül gyermekújságot is készítenek. Ezután Józsa Judit, korondi származású keramikusművész mutatta be egyik kiemelkedő munkáját. A Magyar Kultúra Alapítvány székházában rendezett kiállításán is a magyar történelem huszonhat kiemelkedő asszonyáról készült patinázott terrakotta kisplasztikáját mutatta be a művész, Emese ősanyánktól Lorántffy Zsuzsannán, Zrínyi Ilonán és Korponay Jánosnén (ő a lőcsei fehér asszony) át Bethlen Katáig. (A kiállításról lapunk másik rovatában részletesen beszámolunk.) Ezután R. Törley Mária szobrászművész - a híres Törley József pezsgőgyáros dédunokája - az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére készített szobortervét mutatta be. Az MKA székházában megrendezett kiállításán az élet szépségeiről készített munkáit láthatta a közönség.

A folytatásban Mattheidesz Konrád, a Magyar Televízió Aranyfüst című műsorának szerkesztő-riportere elmondta, hogy a műsor keretében keresik a katonasírokat, s kutatják 1956 valós történetét, és ehhez vennék szívesen riportalanyok jelentkezését. Ezt követően az Arany Tarsoly című folyóiratot - deklaráltan is a hagyományőrzők lapját - mutatta be Kiss Krisztina főszerkesztő és Nagy Tibor lapigazgató. Elmondták, hogy lapjukban - politikamentesen - a magyar múlt és jelen értékeit kutatják.

Szabó Lajos a Muzsikál az erdő című mátrai művészeti fesztivál programját ismertette az egybegyűlteknek, majd dr. Nagy Károly az Ausztrália Magyar Baráti Körét mutatta be néhány szóban. Végül Hábenczius Péter, a Premium Hungaricum Egyesület elnöke ismertette a prémium kategóriájú magyar élelmiszeripari cégeket tömörítő szervezet céljait, amelyek közül a legfontosabb kettő az értékmentés és a kulturális diplomácia. Befejezésül e cégek kóstolóval egybekötött termékbemutatóját élvezhette a Világklub szépszámú közönsége.

B. R.