Wass Albertre emlékeztek New Yorkban

„A víz szalad, de a kő marad…”

Korábban olvashattunk az újságokban arról, hogy Szentgyörgyi Éva vezetésével és Deák Ferenc fotóművész szervezésében próbák folytak a 82. utcai református templomban. Wass Albert-emlékműsorra készült egy kis műkedvelő csoport hivatásos színművészek segédletével. A teljes bevételt a magyar árvízkárosultak kapták.

A műsor napjára a templom zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel, és a közel kétórás előadás alatt pisszenés sem hallatszott. Az újság és a televíziós kamerák nagy számban képviselték magukat. Wass Albert műveit hosszú évekig nem publikálták, különféle zavaros okok miatt, amelyek tudomásom szerint sohasem lettek bizonyítva, illetve tisztázva. Most jött el az alkalom, hogy a költőt megismerjük. A legkülönbözőbb témájú verseket hallottuk, és a műsort ének- és fuvolaszó színesítette Balázs Csilla csodálatos előadásában. Az ismertebb dalokat a közönséggel együtt énekelték a szereplők, azaz a kórust a hallgatóság és a versmondók alkották közösen. A költemények hallatán sokan elérzékenyültek, a szemekben könny csillogott, és a férfiak sem képeztek ez alól kivételt.

Feltűnő volt a műkedvelők ügyessége a versmondásban, ami – mint kiderült – főképpen a rendező Szentgyörgyi Évának és Técsy Sándor színművésznek volt köszönhető. Számomra a legnagyobb meglepetést Deák Feri, a fotós és felesége, Klári jelentették, mert új oldalukról ismerhettem meg őket, meglepő tehetséget bizonyítottak a színpadon, és ez elmondható a társulat többi nem hivatásos tagjáról is.

A profi színészek, Czinkota Mihály, Krencsey Marianne, Técsy Sándor és Tóth György, tehetségük legjavát nyújtották, ami több perces vastapsot eredményezett. Minden színművész különböző előadói stílust képviselt, ami még érdekesebbé tette a műsort. Czinkota, mint mindig, fejből szavalt, utánozhatatlanul, egyszerűen és lenyűgözően. Técsy szokásos elegáns, „szinte eszköztelen” művészetével bűvölt el minket, Tóth majdnem mindenkit megríkatott. Krencsey Marianne az ő szerény, légiesen finom művészetével érdemelte ki a tapsorkánt. A színvonalas rendezés kitűnő előadók együttesével párosult, aminek eredményeképpen már most várjuk a következő előadást, ugyanis nagyon reméljük, hogy lesz még ilyen.

Amint láttam, az érdeklődés még a vártnál is sokkal nagyobb volt, a templomba és a nagyterembe áramló tömeg nem akart szűnni, de Bollók Ferencet, „címzetes főszakácsunkat” nem lehetett zavarba hozni, legyen az ő titka és a reformátusoké, hogy honnan varázsoltak elő ennyi ebédet és terítéket, nem beszélve a különleges zamatú fogásokról.

A műsort követően a helyszínen Bartos Gyulánál, a Blue Danube magyar könyvesbolt tulajdonosánál lehetett Wass Albert-köteteket vásárolni, és a tömeg élt is evvel a lehetőséggel.

A jelenlévők nagy száma bizonyította, hogy ilyen színvonalas kulturális műsorokra nagy igény mutatkozik és reméljük, hogy ezzel megindult egy vissza nem fordítható folyamat.

S. Becsky Éva

Fotó: Deák Ferenc (New York)